Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - Koroknai Ákos: Az Osztrák–Magyar Bank és a Magyar Nemzeti Bank hitelformációs tevékenysége, 1878–1948 / 289–299. o.

kerületéhez tartozó pénzintézeteknél képződött nyereségeket és a kifizetett osztalékokat, amelyek közül mindig kiemelte a túlzott profithajhászásra törekedőket, azaz azokat a takarékpénztárakat, amelyek 25-50% közötti osztalékokat fizettek. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy ott, ahol a befizetett alaptőke 2-5 év alatt megtérült, tisztességes üzleti-, illetve hitelpolitikáról aligha lehetett sző. A takarékpénztárak közötti versenyt tárta fel a győri jegybankfiők jelentése is, amelyből megtudható, hogy a Várpalotai Takarékpénztár 1879 júliusában kölcsönkamatlábának leszállítását határozta el a kisebb vidéki földbirtokosoknak, iparosoknak és kereskedőnek az Uzletkrörébe való bevonása végett. A takarékpénztár kb. 30 veszprém- és fejér megyei községnek nyújtott hitele- * ket, számára viszont a legnagyobb gondot az jelentette, hogy Várpalotán és környékén nagyobb kereskedők nem működtek, akiknek pénzforgalmát magához vonhatta volna, így kénytelen volt üzletkörét más társadalmi rétegek bevonásával szélesiteni, mégha az kevésbé volt is rentábilis. A bankfiókok hiteljelentései egyúttal kritikai elemeket is tartalmaztak. A Pápai Városi és Vidéki Takarékpénztárról a győri jegybankfiők azt jelentette 1880 márciusában, hogy bár a bankfióknál élvezett hitelkeretét — 15 ezer Ft-ot — teljesen kihasználja, mégis 8%-ra vagy ennél magasabb kamatra adja ki kölcsöneit. Ennek oka az volt, hogy az OMB-fiőkok által biztosított takarékpénztári hitelkeretek ekkor még nem voltak elégségesek, és ezért a takarékpénztár Bécsben és Budapesten más bankházaktól ujabb hiteleket vett igénybe működéséhez, mégpedig 5 1/2 - 6%-os kamatra, az OMBfiők 4%-os, de csekély összegű hitelkeretével szemben. így a pápai cégek az olcsó hitelből aligha részesülhettek. A fiók vezetője ezért helyes üzleti szempontokból kiindulva javasolta, hogy a takarékpénztár hitelkeretét a bankfióknál emeljék fel. Ebből kettős haszon is származott. Egyfelől az OMB-fiők váltó-, azaz hitelforgalma jelentékenyen megnövekedhetett (emelkedhetett igy üzleti nyeresége is), másrészt a pápai iparosok és kereskedők nagyobb mennyiségű és olcsóbb hitelekhez juthattak. (8) A példák sora végnélkül folytatható lenne. Az OMB-fiőkok hitelkerete a kiegyezés után meginduló tőkeképződés! folyamat során tulajdonképpen mintegy "tartalékot" képezett. Az OMB-fiókoknak ugyanis a magánpénzintézetek versenytársai voltak. Ha az általános gazdasági viszonyok kedvezően alakultak, és a kamatláb csökkenő tendenciát mutatott, számtalanszor előfordult, hogy a magánbankok olcsóbb kamatláb mellett nyújtottak kölcsönöket, fogadták el a felek váltóit leszámítolásra. A bankintézetek közötti verseny folytán igy az OMB, később az MNB-fiőkok üzletfelei nem feltétlenül kerültek ki mindig ugyanazon körből. A vállalatok, uradalmak természetesen ott vettek fel hiteleket, ahol kedvezőbb feltételek mellett kaphatták meg azokat. Mégis az az üzleti kapcsolat, amelyet az egyes OMB-, és MNB-fiőkok a birtokosokkal és vállalatokkal kiépítettek, igen jellemző egy-egy vidék, tájegység általános gazdasági viszonyaira. Ennek az üzleti kapcsolatnak létesülése során oly lényeges dokumentumok maradtak az utókorra, amelyeket a hely-, vállalat- és birtoktörténetirás nem nélkülözhet. Végül itt jegyezzük meg, hogy az OMB iratanyaga darabszintü átnézéssel kutatható. Az uradalmak, vállalatok, közép- és kisbirtokok stb. működéséről készite** hitelinformációknak a jelentősége a két világháború közötti időben sem csökkent. Ilyen hitelinformációs tevékenységet az egyes nagybankokon kívül, melyek elsősorban és természetesen saját ügyfeleik üzleti hitelképességének alakulását kisérték figyelem- » mel, a Magyar Nemzeti Bank is folytatott. Az MNB hitelinformációs tevékenyégének dokumentumait az Országos Levéltár IV. osztálya őrzi. A Z 19 számú törzseg^ség (MNB Hitelinformációk) páratlan értékű anyagot képvisel, zömmel az 1924-1948. évek292 Í