Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - KRÓNIKA - Balázs Péter: A Levéltári Tanács 1975–1976. évi munkája / 235–240. o.

A Tanács 1976. október 28-án tartott Ülésének napirendjén Borsa Iván: "Az uj technikai eszközök alkalmazása a levéltárakban" cimli referátumának megvitatása szerepelt. A két részből álló — széles körű szakmai ismeretekkel és körültekintő gondossággal összeállított — referátum azt vizsgálta, hogy az elmúlt néhány évtizedben a technika vívmányai miképpen hatoltak be a levéltárakba, alkalmazásuk milyen uj problémákat vetett fel, illetve milyen lehetőségeket kinál feladataik ellátásához vagy t könnyítéséhez. A vita lényegében három fő kérdéskomplexum körül bontakozott ki: a legtöbben a már levéltárakban vagy irattárakban levő és veszélyeztetett, pusztuló hagyományos levéltári anyag megmentésének, továbbá a levéltári törvény értelmében levéltári anyaggá nyilvánított foto-fono dokumentumok máig is megoldatlan archiválásának, végül a gépi (géppel olvasható) dokumentumok átvételének és levéltári felhasználásának problémáihoz szóltak hozzá. Maga a referátum is hangsúlyozta, s a hozzászólások is oda konkludáltak, hogy fejlődésünk jelen szakaszában a technikai fejlesztés kérdései elsődlegesen az anyagvédele m terén vetnek fel problémákat. Ezek között az épületgondok a legsúlyosabbak. Nemcsak arról van sző, hogy a levéltárak többsége ujabb iratanyagot átvenni, s igy törvényszabta kötelességének megfelelni már nem képes, miáltal a már levéltárivá érett, de helyhiány miatt kint levő iratok mennyisége évről évre nő (ma már országosan meghaladja a 40 ezer folyómétert), hanem ehhez még hozzájárul az az aggasztó helyzet is, hogy a tanácsi levéltárak raktárainak (s nem kevésbé az irattáraknak) jelentős hányada a nem megfelelő légnedvesség és hőmérséklet miatt alkalmatlan az iratok épségben való megőrzésére. A problémát részben uj épületekkel, részben a meglevők korszerűsítésével kellene megoldani. Az ehhez szükséges anyagi fedezet azonban — kevés kivételtől eltekintve — nem áll a levéltárfenntartők rendelkezésére. A probléma megoldásának elősegítésére minden levéltár részére ki kellene dolgozni középtávú építési vagy felújítási tervet, amelynek alapján egyrészt az összlevéltári szükséglet forint igényét is fel lehetne mérni, másrészt ilyen dokumentáció birtokában egyes levéltárfenntartók esetenként bizonyos alkalmi összegek ráfordításával levéltáruk helyiség gondjait megoldáshoz tudnák segíteni. A felszólalók valamennyien egyetértettek abban, hogy haladéktalanul ki kellene dolgozni azt a műszaki követelményrendszert is, amelyet a levéltári és irattári raktárak esetében általánosan el kell érni. Általános volt az egyetértés abban a kérdésben is, hogy az épületproblémákkal azonos sulyu gondként jelentkeznek az iratanyag fertőtlenítése, konzerválása és restaurálása terén halaszthatatlanná vált feladatok. A levéltárakban levő iratok jelentős hányada fertőzött (penészes, korhad), ezen túlmenően rovarok is károsítják a dokumentumanyagot. Növeli a problémákat, hogy a fertőzött és a még ép anyag a tárolásnál nem különíthető el, s igy a romlás jelenleg meg sem állítható. Az irattárakból is gyakran már fertőzött iratok kerülnek be a levéltárakba. A levéltári raktárak kor. szerüsitésével, illetve ujak építésével párhuzamosan gondoskodni kellene arról is, hogy ezekbe a raktárakba csak fertőtlenített iratok kerülhessenek be. Az általános levéltárak iratainak konzerválásáról és restaurálásáról az Országos Levéltár műhelyeinek kellene gondoskodniuk, ezek kapacitása azonban a tényler ges szükségleteknek legfeljebb egyharmadát képes kielégíteni. A szaklevéltárak anyagának konzerválása és restaurálása még ilyen szinten sem biztosított. 239