Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - IRODALOM - Pecze Ferenc: A Levéltári Közlemények jubiláló kettős kötete / 221–227. o.

és távlati kritériumait Schneider M., illetőleg Scholtz T. fejtegetik. Figyelemre méltóak a napi gyakorlati élettel ténylegesen fennálló és egyéb intézményesen (pl. egyetemekkel) nem rendezett kapcsolatok, amelyek gazdaságilag kiaknázható lehetőségeket is rejtenek. A Levéltár és Könyvtártudományi Intézetre, levéltártechnikai külföldi tapasztalatokra és KGST nemzetközi együttműködés bővítésére vonatkozó gondolatok mind komoly megfontolást érdemelnek. Levéltári iratf ondók jegyzékével Kopasz Gábor gazdálkodásszervezési, agrártörténeti stb. folyamatokba hatol be. A pécsváradi közalapítványi jőszágkormányzóság hatókörébe a századfordulón pl. közel száz dunántúli község tartozott; az egyetemi alapitvány eredetileg kereken 15 000 kat. hold mezőgazdasági és erdészeti ingatlant tett ki (298, 308, s köv. old.). Feltűnik a többnyire taszitóan kemény magán- és btintetőjuriszdikciő. Később ezt "ellenpontozta" az egyetemi alapitvány tiszttartósága, amikor a parasztok burgonya-, szőlőtermesztési kedvét tetszetős ökonómiával serkentette. Mindezek jól rovatolt tárházából, a terményfajták, állattartás stb. mutatóiból a kutatómunka még bőségesen meríthet (297-318. old.) A kiadvány gondolatébresztő és anyaggazdag alkotásainak színképében Bónis György a Beneéthy-formuláskönyvről értekezik. Vizsgált kódexünk, Esztergomból a török elől a pozsonyi káptalan könyvtárába való menekitése után, a gyulafehérvári Bibliotheca Batthyányana kézirattárába került. Ez a forrás is bizonyitja, hogy a konzisztórium rendi, vallási, férfiak-nők között különbséget perképességben nem tett. Szerző témája tágabb kontextusában megállapítja, hogy az itáliai egyetemeken jogismereteket szerzett reneszánszkori magyarországi olasz vikáriusok újításokra nem törekedtek, de a joggyakorlat "tudományosabbá válását" előmozdították. KötetUnk egyik terjedelmes tanulmánya Sinkovics István tollából Pray György diplomatikáját elemzi. Hangsúlyozza, hogy külföldi minták kereteiben, de azokkal konfrontálva is, a hazai okleveles gyakorlat európai vonásai mellett az egyéni sajátosságokat irta le. A valódi és a kétes oklevelek jegyeit J. Mabillon nyomdokain kutatta. A tantárgyat a Ratio Educationis az Egyetem minden karán (földrajzi, civil- és kánonjogi, orvosi stúdiumokhoz), továbbá az akadémiákon erősítette; eleinte rendkívüli, majd kötelező kollégiumként tanították. Egyetemi oktatáshoz készült a recenzeált munkában főleg tudománytörténeti jelentőségűnek értékelt befejezetlen kézirat is. Kuriózumként említem, hogy Pray írásait (Bonfiniéval stb. együtt) a hivatkozott A. B. Krcelic nagyarányú gyűjteményében, amely a zágrábi Egyetem legtekintélyesebb könyvadománya lett, máig (Laszowski 1898, Sidak — Rojnic 1969) kiemelten számontartják. Néhány szép tanulmány történelmi fordulók főleg igazgatástörténeti fejleményeit eleveníti meg. Ide az 1848-49

, a neoabszolutizmus

, a kiegyezés korabeli és a népi demokratikus átalakulás anyagai sorolnak. Ezekben a Békés megyei Védbizottmányről (Bálint Ferenc

), az országos rendőrségről (

Kiss Erzsébet

), a forradalom magyar és horvát vonatkozású, valamint párhuzamos bécsi, prágai eseményeit regisztráló követjelentések szövegközléseiből (Balázs P.) olvashatunk. Az 1848-49-es rendőrségnél indokolt volt Karvasyból kiindulni, akinek életműve első fázisában haladó elemeket egyébként a népképviseleti koncepciójában is találtam. Más szerző (Páhi Ferenc

) szentesi adatokból az abszolutizmus közigazgatásának kétarcúságára (416. old.) vont következtetést. A dualizmus "közös" minisztertanácsi jegyzőkönyveiről _Komjáthv_M

1 irt, aminek egy változatát a Jogtörténeti Szakosztály korábban (1974) nagy érdeklődés mellett megvitatta. Ugyané téma szélesebb pástján (közös minisztertanács — delegáció) folytatott kutatásainak jogtörténeti értékeiről pedig többizben (pl. Magyar Tudomány 1972. 11.) szóltam. Szorgos gyűjtéseiből Székely Vera a belügyminisztériumi tisztviselőkről 1867-1885 időszakára nézve adott hézagpótló képet. A központi létszám apadásban esetleg lebontó közrehatása a közigazgatás 225