Levéltári Szemle, 27. (1977)
Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - IRODALOM - Pecze Ferenc: A Levéltári Közlemények jubiláló kettős kötete / 221–227. o.
(64. old.), a "vérkeringési zavarok", s "félszemén talán hályog volt" (67. old.) vagy a hires-hirhedt "csejtei rém" betegsége stb. Máskor viszont B. István lengyel király Írásában levő "furcsaság" nem beteges, hanem egyéni jegyeket takar. Kit nem érdekelnek a ragyogó tehetséggel megáldott, de a megfélemlítő erős zakós ságoktői sem visszariadó, véglil ugyanígy elveszejtett Báthory Gábor fejedelem tettei, akit Móricz Zs. Erdély-trilógiája Tündérkertjében oly testközel varázsolt? A pszihografológia a fejedelem orvostörténeti rajzát módosítja; néhány más megállapítása azonban - éppen kategorikus, lenyűgöző voltánál fogva - meghökkenést és már-már kétkedést vált ki. Szinte hiányérzetet okoz, hogy az orvosi diagnosztika az irásvizsgálatot nem hathatósabban értékesiti. A hatályos eljárásjog pedig - 29/1964. Korm. r., 4/1964. IM r., 9/1965. IM r. 45-47. §§ - az irásvizsgálatot, tévedések megelőzésére szigorú feltételekhez kötve, az identifikáció (ül. kizárás) határain belül tartja, (amivel a szélesebb körű kisérletek és hasznosítás útját természetesen nem szegi). A tanulmány fölényes szaktudás vértezetében tett, néha tul merész ítéletei a történetírásnak nagy nyereséget Ígérnek. Érveinek a tudományos ügy érdekkel egybecsengő komolysága érdemessé teszi, hogy a polemikus részletekre külön is visszatérjünk. Egész sor további tanulmány a levéltárügy történetének, sőt jövő haladásirányának legaktuálisabb feladatait tárgyalja. Köztük Borsa Iván átgondolt javaslatokkal a magyar medievisztika forrásai (Mohács előtti évszázadok oklevelei) tarozásának folytatólagos tökéletesítését (pl. mikrofilmezés, nagyitások) szorgalmazza. Mind hazai rokonintézményekkel (Orsz. Mezőgazdasági Könyvtár DK), mind külföldiekkel való együttműködésre (113, 115, stb. old.) is utal. A szlovákiai levéltárak 1526-ot szintén fontos korszakhatárnak tekintik. Szerző felújítja az európai oklevéltárakat ismertető "Archívum" régebbi kezdeményezéseit. Egyetemes látással átszőtt fejtegetései a történeti tudat Klaniczai írásaiban másutt (Látóhatár 1974. 6.) joggal elmarasztalt káros "rövidrezárása" ellen kimondatlanul is hivatottan érvelnek. A kötet csaknem félszáz oldalnyi legnagyobb tanulmányában, a jubiláló kettős szám szerkesztését is irányító Sashegyi Oszkár levéltári kutatások alapján a polgári közigazgatási ügyvitel és iratkezelés első etapjaihoz (1848-1867) vezet el (461-503. old.). Kitűnően tagolt munkája: előzményeként a " nova manipulatio" , az elvi kezdet 1848-49, majd a Bach-kor és végül a provizórium szakaszait fogja át. A valőságigényből keletkezett Ügyiratok a jövőnek az egykori események legalábbis résztényeit örökítették meg. Felületileg puszta alakiságoknak látszó korabeli szerepüket, viszonylagos önt örvényeiken felül, a politikai-hatalmi függőség koordinátái is meghatározóan irányították. Már az 1901. XX. te. az időszaki jelentések, kimutatások "kevesbitését és egyszerűsítését" sürgette. Jól látható, hogy a szervezeti változásokat a konstansabb ügyviteli módszerek rendszerint huzamosan túlélik. Szerzővel egyezően kívánatosnak tartjuk, más országok gyakorlatával történt összehasonlító utalásokat meghaladóan, a módszeres komparatisztikai vizsgálatok elvégzését. Négy további szerző megyei levéltárak múltjával foglalkozik. A vajúdva önállósodott Békés megyéét kialakulásától 1790-1848 között (Szabó Ferenc ), a viharosan hányatott Nógrádét a kezdettől és a szocialista időszakot (az 1960-as évekig) is bezárólag (Kelemen Mária ) dolgozták fel. Szabolcs levéltáráról ketten (Balogh István 1748-1849 és Németh Kálmánné - 1850-1949) irtak. Magával ragadó az itt gondos őrzés árán megóvott kincs, amely a 14. század derekától már eléggé általánossá vált varmegyei írásos ügyintézést perdöntőén tanúsította. Iratsorozat folytonosság tekintetében a megye (Zala, Zemplén után), más dicséretes jellemzőin (pl. rendezettség) kivül, ugyancsak élenjár (31, 45, 376, s köv. old.). Sorjában az értékmin imum-forrásérték kérdéseit az irattári tervek tükrében, továbbá a levéltári anyagvédelem mai 224