Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - IRODALOM - Pecze Ferenc: A Levéltári Közlemények jubiláló kettős kötete / 221–227. o.

lyegző portré-rajzait utóbb jugoszláv szerzők (pl. Vaso Bogdanov akadémikus, 1960) tárgyilagosan felülbírálták. Cimszavakban is önmagukért beszélnek B. F. fondjának az úrbérrendezésről, jobbágyszolgáltatások enyhítéséről, egyetemi tantárgyakról, Tessedik S. agrárfelsőoktatási tankönyvének és egy főipariskolának terveiről szóló korfestő iratai. Levelezése az oroszországi iskolaügyről és tankönyvekről, az osztrák-francia, orosz-török viszonyról való tájékozódásait adatolja. Szerző külön érdeme, hogy a források rendszerező bemutatását a történetírás korábbi tételeit, ill. végkövetkeztetését is kreatívan helyesbítő okfejtésekkel gyarapította. A vaskos gyűjtemény egy részének, főként a horvát, osztrák, lengyel államtörténet szempontjából, nemzetközi érvénye is van. A hazai rendi képviselet egyik markáns, esetenként más országokéval analóg (pl. lengyel) vagy történetesen azoktól feltűnően eltérő (cseh-morva, stb.) intézményéhez Degré_Alajos kalauzol. Nagy apparátussal bizonyítja, hogy a reformkori zalai követválasztások igazi küzdelme a mandátum viselőjéről az instrukció szövegének meghatározására (145, 147. old.) tevődött át. De a követek személye sem volt mellékes; őket — éppen fontosságuk miatt — a szűk mobilitásra kárhoztatott feudális rendszer hosszabb távon gördülő "előrostáján" válogatták. A tanulmány helyesen általánosít, hogy megyéjében feudális eszközzel végül a polgári alkotmányért vívtak. Ezt a magam eredményei is megerősítik, mert országosan is az utolsó követutasitások egy részének dialektikája valójában e rendi intézmény hatálytalanítását és a parlamenti szabad (kötetlen) mandátum igényét egyaránt magában foglalta. Székesfehérvár tőrvényhatósági bizottságának évtizedes (1919-1929) működését Farkas Gábor nagyobb kéziratához illesztve fejtette ki. Megmutatta a városönkormányzat szociológiai tartalmát és intrikus légkörét, amelyek a jogintézmények szabályos funkcionálását a helyi dolgozók rovására is bénították. A korrupcióval és visszaélésekkel (pl. polgármester panamái) eredménytelenül hadakozó ellenzéki interpellációk és a lakosság megmozdulásai az ellenforradalmi rendszer mély társadalmi szakadékait tükrözték. A várospolitikai irányzatok várakozásait a közigazgatási törvény (1929) sem elégítette ki. De ez nem csupán lokális vagy egyetlen jogszabályra szorítkozó ellenérzés volt, hiszen végrehajtása már a nagy gazdasági válságba torkollott, amely még a kötelmi jogba is az un. válságjog kényszerét hozta. Évszázadok egy-egy időszakának sajátos uralmi-hivatali módszereit nemzedékek "közemlékezete" elismerő-belenyugvó vagy tiltakozóan elutasító benyomásként véste be. Féktelen zsarnokok, kiskirályok és rideg-érdem te len "bürokraták", a hozzáértőén felelősségtudő közéleti személyiségekkel ellentétben, képletesen szólva "környezetártalmai" — ahogyan fent Vörös K., Kállay I. s méginkább Szabad Gy., Farkas G., majd alább Benda K. munkájából is kitűnik — a társadalom összértékeit értelmetlenül pazarolták. Nem meglepő, hogy a szakirodalom a rendszabályok "objektivitása" és a hatalom napi gyakorlásába vegyülő szubjektivizmus közötti antinómia kiküszöbölésének módozatait, a múlt tanulságainak leszűrésével, növekvő erélylyel és mind jobb felkészültséggel tanulmányozza. Kötetünk ehhez is kitűnő anyagot hozott napvilágra, ill. ujabb búvárkodásokra kínálhatott fel. A kiadvány legizgalmasabb munkáinak egyike a pszihografológia alkalmazásával indokolt figyelmet ébreszt. Ennek eszközeivel Benda Kálmán múltbeli ismert emberek egyéniségének, a marxizmus tételeihez kapcsolódva, teljesebb felderítésére vállalkozott (75. old.). Az ecsedi és a somlyai Báthoryak, valamint Martinovics I. kézírásainak vizsgálatai, R. Acs Klára szakértői segítségével, sok ujat nyújtanak. Százados régi kézírásokról leolvashatók: a gerincén "erős mészlerakódás képződött" 223