Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - IRODALOM - Érszegi Géza: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 5–6. Kaposvár, 1974–1975. / 201–203. o.

vetjük és számba vesszük a szerző munkája alapján, mennyi erődített kolostor állta a török meg-megujulő ostromát 150 évig nemcsak Dél-Dunántúlon, hanem szerte az országban a végvonal mentén. Szintén egy nagyobb egységen, a Dunántúlon belül vizsgálja Kaposvár mezővárosi fejlődését Ruzsás Lajos. Árnyaltan ábrázolja miként lesz a fegyverrel szolgáló kaposváriakbői örökszerződéses mezőváros és a megye igazgatási, művelődési és kereskedelmi központja. A központtá válását nagymértékben a Kállay István által a következő, 6. kötetben közölt 1703. évi vásárprivilegiumának köszönhette a város. Hogy a vásártartás mennyire fontos volt, azt mindkét szerző okadatoltan hangsúlyozza, sőt Ruzsás megkockáztatja azt is, hogy a 19. század első kétharmadában a mezővárosok nagyobb kereskedelmi forgalmat bonyolitottak le, mint a szabad királyi városok. Nemcsak a székhely, hanem a megye is gyarapodott a 18. században mind gazdaságilag mind szellemiekben. Ezt bizonyitja a kor divatos barokk festőjének, Dorffmeisternek somogyi működése is. Boros László szedte a hires festő müveit csokorba az 5. kötetben. A 18. század fejlődésének jele az is, hogy a megye egymás után szerződteti a földmérő mérnököket, akik mérik a földet, utat rajzolnak és vizet szabályoznak, valamint mindezt térképre is viszik. Az első jelentős földmérő, Török Ferenc (17791832). Őt Bencze Géza mutatja be a 6. kötetben. Leírja működését, amelyet a Kapós és a Dráva szabályozásánál fejtett ki. Utódját, Vörös Lászlót (1790-1870) az előző kötetben Bendefy László állit ja elénk ugy, hogy nem feledkezik meg sem Törökről sem más elődeiről a megyében, valamint részletesen kitér Vörös családi körülményeire és a változásokban gazdag kor ábrázolására. Vörös egyéb munkái mellett nagy jelentőségű az a térkép, amelyet ő készített első ízben Somogy megyéről (1840). Tóth Tibor két tanulmányt szentelt a mernyei uradalom jórészt 19. századi fejlődésének. Az uradalom gazdasági fejlődése akkor kezdődött, amikor 1806-ban a király más birtokokkal együtt odaajándékozta azt a piaristáknak. A szerző megállapítása szerint imponáló utat járt be ez a birtoktest, amig fejlett feudális nagybirtok lett, majd a jobbágyfelszabadítást követően pedig fejlett kapitalista mezőgazdasági nagyüzem. Mindezt a szerző a források szakszerű feldolgozásával és a matematikai eszközök valóságos tárházának bevezetésével bizonyitja. Hogy milyen politikai változások kisérték ezt a fejlődést, arról részben Andrássy Antal számol be, aki Somogy megye helyzetét elemzi a császári megszállás alatt (1849. január-április) az 5. kötetben, Szili Ferenc pedig az 1905-1906. évi kormányzati válság és annak Somogy megyei következményét tárja fel. Természetesen az egyes uradalmak mellett nem marad el Somogy megye 19. századi agrárgazdaságának bemutatása sem, amelyet Kanyar József végzett el az 5. kötetben, az 1895. évi mezőgazdasági összeírások alapján. A múltról szól, de a mát magyarázza ez a tanulmány. A 19. század végén alakult ki ugyanis az a mezőgazdasági struktúra, amely mindmáig érezteti hatását Somogyban. A 19. századi nagy átalakulást mutatja az 1879:31 tc.-t és annak végrehajtását elemző tanulmány, amelyet "Adatok az állami erdészeti igazgatás első korszakának a történetéhez" címmel készített ugyanebben a kötetben Takács Éva. Az országosan érvényes törvényt és végrehajtása körüli huzavonát a Somogy megyei böhönyei egykori úrbéres erdő ügyével kapcsolatban ismerjük meg. Örvendetes, hogy a mezőgazdaság mellett helyet kapott a megye ipara is a 6. kötetben Erdősi Ferenc tanulmánya révén. A szerző a megye építőanyag-iparának fejlődését és szerkezetének maradandó vonásait, nemkülönben átalakulását kiséri figyelemmel a. 19. század végétől napjainkig. Az épitőanyagipari termelés szempontjából kedvező adottságú megye iparági fejlődését és ágazati, va202