Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - FIGYELŐ - Kállay István: Közigazgatástudományi irányzatok / 121–126. o.

c) Intézkedési tervlap (lyukaszthatöan kialakítva), mely feltünteti a határozat megvalősitásához szükséges teendőket, intézkedéseket, a határidőt és a végrehajtásért felelős személyt. Az Amerikai Egyesült Államok a legfejlettebb tőkésország, amely a tudományostechnikai forradalom kérdésével elsőként találkozott és elsőként kényszerült a közigazgatás megnövekedett és minőségileg megváltozott feladataival szembenézni, azokat megoldani. A nyugat-európai országok, amelyek később érkeztek a fejlődésnek ehhez a szakaszához, ugyanazokkal a feladatokkal találkoztak, mint korábban az Egyesült Államok. Ezért szükségképpen az amerikai tapasztalatokat hasznositották, kutatási eredményeit tanulmányozták vagy vették át. Nem véletlen, hogy a fiatal francia, angol, német és olasz kutatók, a kormányzati szervekben dolgozó szakemberek elárasztják az amerikai egyetemek közigazgatási iskoláit, a közigazgatással foglalkozó tudományos intézeteket. Ez azzal is magyarázható, hogy az amerikai kutatók szélesebb skálán vizsgálják a közigazgatást, mint más tőkés országban, mivel a közigazgatás és magánigazgatás között nincs éles választóvonal. A közigazgatás ma az Egyesült Államokban a legnagyobb jelentőségű társadalmipolitikai intézmény. Vizsgálatának kezdetén két irányzat, a politikatudományi és a scientific management jelentkezett. A politikatudomány, mely az államelméletet, a törvényhozást, az állampoltári státus politikai jellegű kérdéseit vizsgálta, behatolt az állami tevékenység egy ujabb területére, a közigazgatásba. A közigazgatás konkrét befolyásolása közvetlenül nem a scientific management irányzat eredményeinek felhasználásával történt, hanem a politikatudományi kutatások közreműködése révén. A scientific management a végrehajtás, igazgatás kutatására tette a hangsúlyt. Alapelvei és módszerei hasonlóak az amerikai iparban elterjedt munkaszervezési irányzatéhoz: időtanulmányok, költségelemzés, ösztönző bérezés, az alkalmazottak tudományos kiválasztása, speciális képzése stb. Mindkét irányzat a strukturális kérdések elemzését részesítette előnyben, mely az igazgatást, a kormányzatot egyszerű végrehajtó tevékenységként kezelte. Ezek az irányzatok a második világháború után egyre több bírálatot kaptak. Ujabb — szociológiai, pszichológiai, antropológiai, ökológiai — elméletek keletkeztek és megnőtt a szintetizálásra való törekvés. A tudományok eredményeinek alkalmazása nagyobb szerepet kapott, elég ha a kibernetikára, a matematikai modellekre, elméletekre utalunk. A politikatudományi orientáció az utóbbi évtizedben — jelentős változások után — ismét vezető irányzattá fejlődött. Alapkérdései: — melyek azok a formák és értékek, amelyek a politikai rendszer és igazgatási szervezet közti kapcsolatot meghatározzák, — miként lehet a közérdek fogalmát meghatározni, hogyan kell a közigazgatás szervezetét ugy felépiteni, hogy ténylegesen kifejezze és kiszolgálja a közérdeket, — hogyan kapcsolhatók össze a hatékonyság és a demokrácia, mint különnemű társadalmi érdekek és értékek, — miként befolyásolja a közigazgatás a politikai döntéseket, — milyen ellenőrzési forma és módszer a legalkalmasabb a közigazgatás korlátok közötti tartására? A politikatudományi irányzat megerősödését az összehasonlító kutatások megerősödése eredményezte. Az a felismerés, hogy a közigazgatás összehasonlítására 124