Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - FIGYELŐ - Kállay István: Közigazgatástudományi irányzatok / 121–126. o.

mindaddig nincs lehetőség, amig ezt meg nem előzi a politikai rendszerek összehasonlítása. Ennek érdekében mindegyik irányzat igyekszik kutatásait szintetizálni. Az NSZK-ban folyő közigazgatástudományi kutatásokat három nagy csoportra — közigazgatástanra, közigazgatási jogtudományra és közigazgatási politikára lehet felosztani. A közigazgatástani és igazgatástudományi irányzat ráterelte a figyelmet a tárgyául szolgáló életviszonyokra, konzerválta a rendészettudománynak azt a felfogását, hogy a közigazgatási politika is tárgya a közigazgatás tudományos kutatásának. Előremutató lépéseket tett a közigazgatási ágazatok rendszerének feldolgozására. A közigazgatási intézményeket más országokéval összehasonlítva megkísérelte több országra érvényes, általános törvényszerűségek felállítását. A közigazgatástannak tehát tárgya a közigazgatás és környezete, szervezési kérdései, a közigazgatás személyzete és eszközei, üzemtana és ellenőrzése. A közigazgatási jogtudomány a közigazgatási jogviszonyokat vizsgálja, de tárgyai a közigazgatási jogi intézmények (jogviszony, aktusok tana, jogvédelem stb.) is. Jellemző rá a történeti szemlélet térhódítása. Ez azonbantnem abban áll, hogy a közigazgatási jog rendszerét átfogó munkákban közigazgatástörténetet írnának, hanem abban, hogy megvilágítják a közigazgatási élet és a közigazgatási jog jelenségeinek történeti meghatározóit és fejlődési irányukat jelzik. A közigazgatáspolitika nem képvisel egységes irányzatot az NSZK-ban folyő kutatásokban. A közigazgatási politika tárgya a közigazgatási jognak a társadalmi viszonyokkal és a jogelvekkel való egybevetése és abból következtetések levonása. Ezáltal valamelyest átnyúlik a szociológia területére. Nemcsak általános közigazgatási politika létezik, hanem az egyes közigazgatási ágazatoknak is van politikájuk. A közigazgatási politika nemcsak a közigazgatástudományi, hanem a politikai tudományoknak is tárgya. A szoros értelemben vett közigazgatási politika az államvezetés és a közigazgatás viszonyát, a közigazgatás optimazilását kutatja. Ide tartozik különösen a parlament és a közigazgatás kapcsolata, a közigazgatási tevékenység meghatározása és ellenőrzése a legfelsőbb képviseleti szerv által, a kormány és a közigazgatás kapcsolata, a közigazgatás birói ellenőrzése. A közigazgatás Franciaországban több mint egy évszázadon keresztül a közigazgatási jog kizárólagos kutatási területe volt. Ezt a monopolhelyzetet csupán néhány éve számolták fel, érdekes módon éppen a közigazgatási jogtudomány művelőinek aktív közreműködésével. A kormányzat közvetlenül a második világháború után olyan intézményeket hozott létre, melyek a közigazgatást nem csupán a jogon keresztül, hanem közvetlenül tanulmányozták. Egyre inkább hangoztatták, hogy a közigazgatási jog olyan alaptételeken nyugszik, amelyeket technikai, szervezési, politikai szempontból kell tanulmányozni. A fordulópont a hatvanas évek elején következett be, de nem a politikatudomány vagy igazgatástudomány, hanem a szociológia, a szociológiai jellegű kutatások jelentkezésével. A szociológusok a közigazgatást mint bürokratikus szervezetet kezdték tanulmányozni és ez a jogi szemléletmódtól különböző megközelítés polarizálta a közigazgatástudományt. Ez az irányzat a szervezet-szociológia. A francia közigazgatástudomány kereteinek tágulását jelzi a filozófiai-moralista, igazgatás-filozófiai és a technikai-szervezési kutatások megjelenése. « 125