Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Nagy Domokos Imre: A Berhidai Archivum per, 1844–1846 / 107–114. o.

mert a felségfolyamodványt csak igy lehet elbírálni. A vármegyei közgyűlés az április 11-i Ülésen 538/1846. szám alatt tárgyalta az ügyet, és az iratokat - az alperesek észrevételeivel kiegészítve — felterjesztette. Ehhez csatolták Kupricz szolgabíró igazolását arról, hogy Boronkay Ferenc az őt egyedül illető iratokat az alperesek és alulirt szolgabíró jelenlétében az Archívumból kivette. A legfelső elhatározás nem lehetett kétséges. A Kancellária május 7-én kelt I. 7244-484/1846. sz. leiratával értesítette a Vármegyét és a Közgyűlés 1846. június 6-án kelt 1382/1846. számú határozatával a "per végrehajtásra kiadatott". + Ez tehát a per ismertetése, mely 1971-ben, a fondjegyzék készitése során került a kezembe. Érdekelt az ügy, s megkíséreltem a ma is jelentős terjedelmű (2,85 ifm) fond sorsáról többet megtudni. A régi - 1950-es évek elején készült - alapleltárban ezeket találtam: "

Az állag tárgya: A berhldai birtokos, többnyire Boronkay, Karácson, Késmárky, medgyesi Somogyi családok levéltára. Legnagyobbrészt birtokperek, malom bérletek, szerződések, levelezés, stb., amelyet a múlt századvége felé szállítottak az akkori vármegyei levéltárba. Itt 1899-ben Karácson Géza táblabirő és Dukovits István főlevéltárnok csoportokba állitotta és elenchizálta. Az elenchus azonban a 2. világháború végén elpusztult." "

Irattári rendszere: Mesterséges. Karácson Géza táblabíró és Dukovits István főlevéltárnok 1899-ben rendezte saját elképzelésük szerint feleslegesen apró csoportokra osztva." "

Az állag története: A múlt század végén hozták be a berhldai ősi templom sekrestyéjéből." Ennyi volt a köztudott az iratanyagról. Az alispáni hivatal segédkönyveiben nem találtam.adatot az iratok beszállítására az 1895-99 közötti időszakban. Ez részben azt jelentheti, hogy nem is tartozott ide az ügy, de azt is, hogy korábban történt. Más fondokban azonban nagyon érdekes adatokat találtam, amelyek teljesebbé teszik a képet. Ezeket részben következtetés alapján találtam meg a Boronkay és Karácson családok más irataiban, részben a véletlen adta kezembe. A török idők (vagy talán még valószinübb a kuruc harcok) elmulta után a család tagjai elszánt kutatást kezdtek a "családot érintő levelek", - a jogbiztositő iratok előkeritése érdekében. Erről tanúskodik a családi levelezés megmaradt töredéke is. Boronkay Sámuel, mint nagyszombati diák irta 1746. június 26-án haza édesapjának, Boronkay Sámuelnek: "...Ami pedig Vetez Pál uramnál lévő Leveleket illeti, haszontalan azt már szép szóval tentálni, másképpen kell véle bánni..." (3) Szeptember 2-án pedig Győrött élő nagybátyját, Dánielt igy tájékoztatja: "már ennyihány nappal fogva forgatom másod magammal ... az Indexet az Esztergomi Káptolányban (sic!) levő Leveleknek, ... már eleget találtunk Huszár és Boronkay Familiákat illetőket, de a melly Berhidát tangallya (sic!), még egynél többre nem akadtunk, ... ha tsak még többekre nem akadunk, amit is Isten éltetvén, addig el nem megyek, mig által nem forgatom, hogy jövendőben magamat quietalhassam, mellyeket is mind fel notálván, magammal el fogok vinni," (4) 110