Levéltári Szemle, 27. (1977)
Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Nagy Domokos Imre: A Berhidai Archivum per, 1844–1846 / 107–114. o.
kihagyta a helyet, és valaki mástól kért tanácsot. Belátom, hogy valószínűtlen dolog egy táblabiróről feltételezni, hogy nem tudja a törvényt, de nem tudom mással magyarázni az idegen kéz irását, s azt, hogy nem módosít a hivatkozáson akkor sem, amikor az alperesek válaszából is kiderül, hogy — a megfelelő feltételek fennforgása esetén is - legfeljebb "leveleket visszakövetelő per" volna indítható, egy egészen más törvény alapján, (1) A harmadik érdekesség pedig Boronkay elszólása, hogy végeredményben őt is csak anyagi ágon illetik az iratok. Az augusztus 30-án kelt beadványt - mint azt az irat külzetén levő egykorú feljegyzésből meg lehet állapítani — Kotsi Horváth Sámuel alispán november 28-án küldte meg az alpereseknek megválaszolás céljából, két heti határidőt adva. Az alperesek látszólag nem nagyon siettek a válasszal, mert csak december 20-i kelettel küldik azt meg. Válaszukban igyekeznek a kereset jelentőségét csökkenteni, azt azonban közlik, hogy "a közbirtokosságunkat illető levelek biztosabb gondviselésének eszközlésére célzó, de a folyamodó által ugy látszik restéit intézkedés" nem csak a Késmárky-ág, hanem az egész nemzetség többségének óhaja volt. A továbbiakban remélik, hogy Boronkay Ferenc a keresettől önként eláll, ellenkező esetre "bővebb, s a szükség ugy hozván magával több adatokkal támogatható*' feleletüket fenntartják. Mindenesetre mellékelik válaszukhoz a "Famíliái Concursus" december 15-én kelt határozatát, melyben tizenhat megjelent kőzbirtokos-családtag (köztük két Boronkay férfi és egy nő) legalább huszonöt közbirtokos és rokon nevében leszögezi, hogy a lakatok felszerelése egyetértésükkel, sőt kívánságukra történt, és a Hármaskönyv I. rész 42. cím 1. §-ára hivatkozva kijelenti, hogy a felperes "személyében bizodalmunkat helyheztetni nem tudjuk", mégpedig azért, mert az iratokat a családi költségen külön e célra épült Archívumból kivette, magánál tartotta, és a július 16-i tűzvész alkalmával alig lehetett megmenteni. Boronkay Ferenc ezen eljárása egyébként is gyanutkeltő, mert az okleveleket a közbirtokosság és Família kárára is akarhatta használni. Mindezek alapján az Archívum ügyében ujabb családi-közbirtokossági megbeszélést tartanak szükségesnek, melynek időpontját január 17-ében állapítják meg, és erről Boronkay Ferencet is értesitik. Hogy a felperes mikor kapta meg az alperesek ezen válaszát, arra nincs adat, az alispán csupán annyit jegyzett rá az iratra, hogy "közöltetett". Boronkay Ferenc 1845. január 11-én kelt második beadványában reagál rá. Bevezetőben egy teljes oldalon keresztül indulatosan kikel az alperesek ellen, majd leszögezi, hogy ezek "Leány Ágon le származottak lévén, csak ugy tekéntetnek a fentforgó dologban, mint Leányok, azokat pedig a Família Leveleinek gondviselése világos Törvény szer ént propter Ím be ci liter sexus éppen nem illeti". (Kiemelés az eredetiben - NDI.) Ugyanakkor megállapítja, hogy vannak közöttük "Törvényes Urak" (azaz férfiágból származók) is, ezeket azonban biztos az 1844 karácsonyán elhunyt Késmárky József "csábította el". Indulatosan háborog a Hármaskönyvre tőrtént hivatkozás miatt is, mert ő "nem esztelen Zegernye" és "Javainak Pazarolőja" vagy "Famíliájának megrontója". Igaz, hogy voltak nála családi iratok, de voltak Sidő Ferencnél is, és különben is csak regestratio végett vette ezeket magához. Ezek után megismétli, hogy repoziciós kívánságát a leghatározottabban fenntartja. A beadvány már nem Berhidán, hanem Balháson (a későbbi Szilasbalhás, a mai Mezőszilas) kelt. Boronkay Ferenc tehát elköltözött más községbe. Hogy ez összefüggött-e a perrel, vagy annak előzményeivel, a rendelkezésre álló adatok alapján eldönteni nem sikerült. Feltehetően már régebben készült erre, hiszen az előbbiek108