Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - Komjáthy Miklós: Ila Bálint (1903–1975) / 281–284. o.

lachische Bevölkerung der Herrschaften Murány, Csetnek und Krasznahorka" cimü, nemkülönben a vlach adónemről, a tretináről irt, idegenben is nagy figyelmet ébresztett dolgozatai. Történelmi statisztikai munkásságának méltán látta szép elismerését abban, hogy a Brüsszelben székelő "Union Internationale pour l'Etudes Scientifiques de la Population" 1963-ban tagjai sorába választotta. Tetemes részt vállalt elköltözött kartársunk az elmúlt évtizedek talán legtöbb önfeláldozást kivánő forráskiadványában, az "Uriszék"-ben és a "Jobbágylevelek" cimü, sajátosan érdekes publikációban. Gazdag s eredményes tudományos munkásságát nemcsak az ilyen jellegű tevékenységhez vonzódása s kiváló képességei magyarázzák, hanem azok a körülmények is, amelyek közé került az Országos Levéltárban pályája kezdetén. Sokszor megirták már, hogy a húszas-harmincas évek levéltára elsődlegesen a történettudományt szolgálta. Ila Bálint még élő példán láthatta, Vörös Károllyal szólva, "Egy rég elmúlt történész-nemzedék ma már csak a könyvtárak polcain sorakozó vastag kötetekben testet öltött, kutatói szenvedélyét." Nyugalombavonulásán (1970. január 1.) tul haláláig kisérte őt is e nagy kor nagy levéltárosi nemzedékének "a források szenvedélyes és mindig eleven, közönybe soha nem fűlő" tisztelete. Tragikuma mellett szimbólumnak is szép: az Akadémiai Kiadóban Gömör megyéjének nyomdakész utolsó, voltaképp első kötetének átadása közben esett ki a toll Ila Bálint kezéből. Párnapos élet-halál közt lebegés után 1975. augusztus 17-én, vasárnap hunyt el örökre. Küzdelmes, nehéz élete volt. Gyermek- és ifjúkorában napszámosként kereste meg iskoláztatása költségeit. Hivatali és tudományos pályáján rengeteg akadályt kellett leküzdenie. Külső elismerésben alig volt része. Már lemenőbei) volt élete napja, amikor az Elnöki Tanács nyugdijbavonulása alkalmából, eredményes munkája elismeréseképpen, a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. Nem sokkal előbb kapta meg a "Veszprém megyéért" érem arany fokozatát. Mindig siető, kissé köpcös alakja nem tűnik fel többé a levéltár folyosóján. Elhallgatott írógépe is, amelyen édesapja pihenéstelen munkájának emlékét idézve, szakadatlanul "kalapálta" köteteit, cikkeit, leltárait és regesztáit. Sajátos munkaterületén nem akad egyhamar méltó utóda. Komjáthy Miklós 284