Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - Molnár Rezsőné: Szabó Béla (1921–1975) / 285 o.

Szabó Béla (1921-1975) Gyári munkás szülők gyermekeként született Miskolcon 1921-ben. 1928 óta élt Budapesten. Könyvkötő szakmát tanult. 1939-ben szabadult és mint könyvkötő segéd dolgozott a Franklin nyomdában. 1942-ben bevonult katonának, majd fogságba került. Innen 1945-ben tért vissza. 1945-1947-ig a BM dolgozója volt. Ezután ismét a szakmájában dolgozott az Egyetemi nyomdánál, majd a Budapesti Papir- és Irodaszer Vállalatnál, mint művezető. 1966-ban lett a Magyar Országos Levéltár dolgozója, mint könyvkötő. 1944-től volt szakszervezeti tag. Tavaly ünnepeltük párttagságának 25. évfordulóját. Akkor még sok mindent terveztünk, sorra vettük a feladatokat, amelyeket együtt fogunk megoldani és most mindezt nélküle kell megtennünk. Nehéz, küzdelmes élete volt. Mi az Országos Levéltár dolgozói életének legnehezebb szakaszában voltunk munkatársai, amikor már betegsége miatt sajátságosan zárkózott, meglehetősen félrehúzódó, befelé élő, magányos ember volt. Súlyos problémáit csak sejteni lehetett, magában viaskodott velük, szinte szégyellte, hogy gondjai, bajai vannak, hogy nincs társa, akivel megoszthatná, enyhíthetné azokat. Kevés megértésre talált. Az emberek eléggé visszahúzódtak tőle, főleg azért, mert nehéz volt a vele való beszélgetés. Feszélyezte őket, ha nem tudták követni gondolatait, ha nem tudták szájáról leolvasni, vagy suttogásából megérteni a mondanivalóit. Pedig ha megértést, rokonszenvet, együttérzést és becsületes magatartást tapasztalt, ugyanilyen érzelmekkel viszonozta. Szivességekre mindig készen volt és megbizhatő, kifogástalan munkát végzett. Értékelte a szépet, a jót, de megvetette és elitélte az ügyeskedést, az elvtelenséget és ezt nem is titkolta. Mi elvtársai, munkatársai mély fájdalommal mondunk utolsó bucsut Szabó Béla elvtársnak, emlékét kegyelettel őrizzük. Molnár Rezső né