Levéltári Szemle, 26. (1976)
Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - IRODALOM - Sík Ferenc: Lesław Pauli: Imfirmitas sexus: gondolatok a női nem megítéléséről / 194–196. o.
A tanulmányokat bő jegyzetanyag, a kötetet gazdag irodalomjegyzék egészíti ki, melyben a jegyzetekben előforduló müvek bibliográfiai adatai olvashatók. Ezután a röviditések jegyzéke található. Ezt név — helységnév — és tárgymutató követi. (A mutató a jegyzetek anyagára nem utal.) A mutatókat Geller Ferencné állította össze. A szép kivitelű, jól szerkesztett értékes tanulmánykötetet Varga János lektorálta. Technikai szerkesztő Mervő Zoltánné. A kötet boritólapját I. Lipót Bécsben, 1693. ápr. 11-én kelt kiváltságlevelének felhasználásával tervezte Gonda Zoltán. Leblancné Kelemen Mária Lestatc Pauli: IMFIRMITÁS SEXUS GONDOLATOK A NŐI NEM TÖRTÉNETI MEGÍTÉLÉSÉRŐL Ali. század első felétől a 15. század végéig terjedő időben, az un. periodo communale során az észak- és középolaszországi városok hatalmas tömegű statútumot, szabályrendeletet alkottak. Ezek a források túlnyomórészt eredeti alkotások, a konkrét helyi viszonyokból, szükségletekből keletkeztek. Rendelkezéseik a jog valamennyi ágát felölelik közjogi- és közigazgatási-, magán- és büntetőjogi-, pénzügyi és rendészeti előírások mellett anyaguk túlnyomó része a büntetőjogot érinti. Ezek a statútumok láncszemként kapcsolódnak a korábbi jogfejlődéshez, másrészt pedig kisugárzásuk hatást gyakorolt szinte az egész európai büntetőjog fejlődésére. Kezdetben a germán, a longobárd jog hatása volt uralkodó a városi szabályrendeletek gondolatvilágában. A római jog recepciójával azonban ez a hatás mindinkább háttérbe szorult, hiszen a római jog középkori formájában az olasz városokban kötelező érvényű volt. A büntetőjog terén ezenfelül éreztette hatását a kánonjog is. Lesíaw Pauli monográfiájának jelentőségét két tényező eredményezi. Az eddigi szakirodalom nem tárgyalta átfogóan a nők jogi helyzetét az olasz városi statútumok tükrében, bemutatva szerepüket a bűncselekmények elkövetői, illetve azok áldozatai minőségükben. Ez pedig különösen akkor jelent érdeklődésre számot tartó tudományos célkitűzést, ha figyelembe vesszük a városi szabályrendelet-alkotás jelentős hatását más európai jogrendszerekre a 16. századig, amikor is a Carolina ezt az összefüggést másodlagossá tette. A nők büntetőjogi felelőssége szempontjából először a házi fegyelmi felelősség intézményébe ütközünk. A legtöbb statútum csupán általánosságban a "család"-ről szól, egyes szabályrendeletek viszont kimerítő felsorolást adnak a házi "igazságszolgáltatás" alá tartozókról. Az egy házban és egy családban élők között a felelősségre vonást a ház urára bizták, a vétkesek nem kerültek nyilvános (városi) bíróság elé. A ház keretei között Ítélték meg az ott élők becsUletsértési, verekedési és más apróbb ügyeit, amennyiben a feleség, a gyermekek, unokák, mostohagyermekek, a szolgálók, vagy az ágyas volt azok elkövetője. A férjezetlen nők felett az apa, apa nemlétében pedig a fitestvér, vagy más férfi rokon gyakorolta a fegyelmi jogot. A szerző ismerteti azt a folyamatot, melynek során a római jogi patria potestas-ban és a germán 194
