Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - KRÓNIKA - Szekeres József: A Német Üzemi és Gazdasági Levéltárosok Egyesülete 1975. évi közgyűlése (Nürnberg) / 271–279. o.

50-nél több cédulát kellett felvenni, hogy tárgyát vagy témáját minden szempontból a gépbe lehessen bevinni. A cédulákat speciális Írógépeken lyukkártyára viszik át, e gépeken a leütés nem betűt eredményez, hanem a lyukkártyán a Siemens rendszernek megfelelő helyen egy lyukat. A lyukkártyák anyaga kerül azután a gép elektromágneses "agyába", ahonnan a későbbiekben a kért információkat pillanatokon belül — a teljes anyagra kiterjedően — meg lehet kapni. A SOKRATES rendszerben a kérdéseket a géphez telefonon kell leadni s a válasz nyomtatott betűk formájában egy képernyőn jelenik meg. Természetesen a gép csak azt tudja visszaadni amit betápláltak, de ezt gyorsan és nagy anyagra vonatkoztatva is másodperceken belül. Látható, hogy a legfontosabb tényező a levéltári anyag gépbe vitelénél a megfelelő rendszer kidolgozása, a lelkiismeretes cédulázás, amely igen időigényes és nagy felelősséggel járó, komoly felkészültséget és képzettséget megkívánó munkafolyamat. A Siemens Müveknél két évtized alatt mindössze 36 ifm terjedelmű anyag (3,3% az összterjedelemhez viszonyítva) cédulákra vitele és gépbe táplálása történt meg. Az előadó véleménye szerint is az évtizedes munka nyomán az eredmény több mint kérdéses. 1977-ben szándékoznak bevezetni a levéltárban az 1976 végéig feldolgozott (cédulázott) és a gépbe betáplált iratanyag számitőgépes kutatási ill. felhasználási gyakorlatát. Egyelőre természetesen kisérleti jelleggel. Néhány éves tapasztalati anyag birtokában gondolják majd kialakítani végleges álláspontjukat a tekintetben, hogy egyáltalában használható-e a számitógép a levéltári anyag történeti célzatú kutatásánál és folytatják-e az egyéb állagok cédulázását, gépbe való betáplálását. A Siemens Müvek tudományos intézete részéről tartott másik előadás már arról tájékoztatta,a hallgatóságot, hogy ellentétben a levéltári részleggel, ahol a számitógép felhasználásának még csak a lehetőségeit, célszerűségét vizsgálják, a műszaki könyvtár információs részlegénél már szinte kizárólagosan a számitógépre támaszkodva végzik munkájukat. Günther Saul előadásában főleg a műszaki folyóiratok dokumentálásáról tartott tájékoztatót. Elmondotta, hogy a világon mintegy 50-90 000 műszaki-technikai folyóirat jelenik meg rendszeresen, amelyek óriási mennyiségben közölnek információs anyagot. Az egyedülálló kutató számára a folyóiratok figyelemmel kisérése elképzelhetetlen, de még a szakosított tudományos intézetek is nehezen tudnának eligazodni az információs áradatban. Napjainkban gépi jellegű segédeszköz és rendszer alkalmazása nélkül nehéz lenne a megjelent tanulmányok és publikált eredmények nyilvántartása, jóllehet a párhuzamos vagy ismétlődő kutatások elkerülése céljából a naprakész információ-nyilvántartás igen fontos. A Siemens Müveknél végzett felmérés szerint a tudományos kutatással foglalkozó dolgozók munkaidejük 5%-át fordítják informálódásra, de ami ennél sokkal figyelemreméltóbb, a munkaidő 35%-a már feltárt témák kutatására megy el. Az évi veszteség meghaladja ezáltal a 100 millió DM-t is. Nyilvánvaló, hogy ezáltal minden olyan számitőgépes információs rendszer beállítása kifizetődő, amelynek költségei ez összeg körül alakulnak, mert a párhuzamosságok és ismétlődések kiküszöbölése révén jelentős kapacitás nyilik meg a valóban uj kutatásokra. A számitőgépes információs rendszer bevezetése által a vállalat sokkal gyorsabb előrehaladásra képes a műszaki-technikai fejlődés terén, mint a korábbi években s ez elkerülhetetlen, hogy az egyre gyorsuló világfejlődésben a Siemens Müvek megtarthassa eddigi kimagasló szerepét, továbbá, hogy a gazdasági élet általános visszaesése körülményei közepette egyre éleződő piaci versenyben a vállalat megtarthassa gazdasági súlyának megfelelő, előkelő pozícióit. 274