Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - ADATTÁR - Prokopp Gyula: Terstyánszky János alnádor (megh. 1754) / 171–176. o.

más egyéb, a tekintetes nemes magistratusnál tudva lévő motivumokra és okokra, ő kegyelme ujabban a nemes város fiscusának előbbi szokott fizetsége mellett unanimi voto et consensu acceptáltatott. " Ezután még hét évig volt Terstyanszky a város ügyésze és emellett továbbra is viselt megyei tisztségeket is. Az aljegyzőség után főjegyzője és helyettes alispánja volt Esztergom vármegyének, 1730-ban pedig Bars megye választotta főjegyzőjévé, (7) ahol ekkor nevelőatyja, Majthényi Márton volt az alispán. (8) Egy 1734. januárjában kelt oklevél (9) Grassalkovics Antal személynök protonotáriusaként emliti Terstyanszky Jánost. Ezzel a tisztséggel már teljesen összeférhetetlen volt a városi ügyészség. 1734. március 13-án meg is jelent Terstyanszky Esztergom város tanácsánál és lemondott az ügyészségről. Pálffy János nádor az 1746. augusztus 20-án kelt adomány levelében királyi tanácsosnak, aranysarkantyús vitéznek (eques auratus) és nádori protonotariusnak nevezi Terstyanszky Jánost. (10) Esztergom város 1747. évi jegyzőkönyvéből értesülünk arról, hogy Terstyanszky — Grassalkovics Antallal együtt — tagja volt annak a bizottságnak, amelyet az 1741. évi XVIII. törvénycikk állitott fel egyes megyéknek és vidékeknek az országhoz való visszacsatolása ügyében. (11) 1750. március 26-án kelt levelében Pálffy János nádor arról értesiti a jász-kun kerület kapitányát, hogy a kerület számadásait "vicém gerensem, tettes Terstyanszky János uram praesidiuma alatt" fogják megvizsgálni. (12) Pálffy János halála (1751. március)után Batthyány Lajos lett a nádor, aki megtartotta Terstyánszkyt az addig is viselt hivatalában. Az 1752. évben Mosón megyéhez intézett nádori parancs Terstyanszky Jánost bizta meg azzal, hogy átvegye a megyétől az "archívum regni" számára beszolgáltatandó iratokat. (13) Esztergom vármegye 1753. január 4-i gyűlésének jegyzőkönyve még mindig "officii palatinalis vicém gerens"-nek nevezi Terstyanszky Jánost. Öröklött vagyona — ugy látszik — nem volt Terstyanszky Jánosnak és a jogászi munkájával szerzett keresete sem lehetett olyan jelentős — bár nem volt nagyon kényes az eszközök megválogatásában — hogy elegendő lett volna azoknak a birtokoknak megszerzésére, amelyeket fia, Terstyanszky József, atyja szerzeményeként sorol fel. Svár Borbála, Terstyanszky János özvegye meg is mondja végrendeletében, hogy a vagyonnak, melyet "egyenlő iparkodásunk után én és fönt nevezett kedves uram házasságunk idejében együtt szereztünk, az én allaturám első és legnagyobb gyökere vala ... melyhez tartozandó azon allaturám is, kit szegény atyámtól hoztam... " Svár Borbálának ugyanis atyai öröksége volt az esztergomi ház a hozzá tartozó külsőségekkel, 1732-ben pedig 24 és fél ezer forint értéket örökölt anyai nagybátyjától, Lábady Ádámtól. (14) Ennek segitségével szerezte meg a házaspár az esztergommegyei Felső- és Alsó-Bélát, Kis- és Nagy-Gyivát, valamint Arad pusztát, a pilismegyei Vörösvárt, Szentivánt és Solymárt, végül egy pesti majort. A vagyonszerzés mérvére következtethetünk ebből a két adatból: csupán a pilismegyei birtokok értékét 200 000 forintra tették, — a birtokszerzés költségeiből pedig 115 000 forint adósság maradt a fiára. Az atyai örökségként Svár Borbálára szállott esztergomi ház az 1712. évi conscriptio szerint a királyi város egyetlen emeletes háza volt, de valószinüleg nélkülözte még két legszebb ékességét, a gazdagon diszitett erkélyes kapuzatot és a kőkorlátos lépcsőházat. Egy ilyen palota egyaránt meghaladta volna a városi polgárként élő armalistának igényeit és anyagi erejét még akkor is, ha harmincados-tisztséget 173