Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - ADATTÁR - Prokopp Gyula: Terstyánszky János alnádor (megh. 1754) / 171–176. o.

viselt egy kevésbé forgalmas útvonal mentén. A művészettörténeti vizsgálat Mayerhoffer András pesti épitőmestert tartja a palota tervezőjének, ő pedig csak 1724-ben jött Magyarországra. (15) Az az adat viszont, hogy 1751-ben ebben az épületben, és nem a Vizivárosban volt megyeházán tartották Csáky Miklós érsek főispáni beiktatását, (16) arra utal, hogy Terstyanszky János háza ekkor már diszesebb és az ünnepi alkalomra megfelelőbb volt a megyeházánál. Valószinü tehát, hogy 1724 és 1751 közötti időben nyerte a ház mai alakját. Mayerhoffer András szerzőségét a Terstyanszky és Grassalkovics Antal közötti, már ismételten emiitett kapcsolat teszi valószinüvé. Mayerhoffer Andrást ugyanis Grassalkovics Antal épitészének tartja a művészettörténet. (17) Hadik András tábornagy is emlékezik meg önéletrajzában (18) Terstyanszky Jánosról: "Ezt az évet (1752) Esztergomban töltöttem az én igen kicsiny gazdaságomban, és legjobb barátomnak, Terstyanszky János vicepalatinusnak társaságában tökéletesen megelégedett voltam. Sajnáltam őt, mert nagy kabalista volt. Kabalát csinált a saját életére is és amikor az a következő év decemberét jelölte meg élete végéül, mély melancholiaba merült. Mikor elváltunk, nagy szomorúsággal előre megmondotta halálának időpontját. " Terstyanszky János 1754. március 3-án halt meg, 54 éves korában. (19) Testét az esztergom^belvárosi ferences templom kriptájába temették. Terstyanszky János és Svár Borbála egyetlen gyermeke, Terstyanszky József, 1723-ban született. (20) 1731-34. években az esztergom-vizivárosi jezsuita gimnázium diákja volt. (21) A későbbi évekről csak annyit tudunk, hogy Grassalkovics Antal személynöki kancelláriájában volt patvarista. (22) 1745. júniusában feleségül vette Johann Anton Bormastini dúsgazdag bécsi kereskedő (hofbefreiter Handelsmann) alig serdültkoru leányát, Évát. 1751-ben Esztergom vármegye táblabirája és Missics Mihály alispánnal együtt a megye országgyűlési követe. (23) 1754. októberében a megye alispánjává választották (24) és több mint tiz évig viselte ezt a tisztet. 1765-ben Mária Terézia királynő az előző évben alapitott Szt. István-rend kiskeresztjével tüntette ki. (25) Ugyanebben az évben, Barkóczy Ferenc érsek és örökös főispán halála után, a megye adminisztrátora lett. A királynő megbízásából Grassalkovics Antal iktatta be Terstyanszky Józsefet az adminisztrátori tisztségbe. Az ünnepi beszédet Szentiványi Rafael esztergomi kanonok tartotta. Megemlitette annak jelentőségét, hogy a királynő a köznemesi rend egyik tagjával töltette be ezt a magas tisztséget, azután Grassalkovicsot köszöntötte, akinek javaslatára történt Terstyanszky kinevezése és aki tanítómestere volt a kinevezettnek. Végül Terstyánszkyt üdvözölte és kérte őt, hogy nagy mesterét követve töltse be hivatalát. (26) Terstyanszky József 1769. júliusában utód hátrahagyása nélkül meghalt. Vagyonának zömét özvegye örökölte, aki a következő év májusában házasságot kötött Török András altábornaggyal, Árva megye főispánjával. Bormastini Évának ez a második házassága is gyermektelen maradt. Életének utolsó éveit, különösen Török András halála (1793) után, megkeresitették az örökségre vágyó rokonok és barátok. 1795. októberében bekövetkezett halála után szertefoszlott a nagy vagyon. Az esztergomi házat 1808-ban a megye vásárolta meg és ezóta másfél évszázadon át ez volt Esztergom vármegye székháza. 174