Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - ADATTÁR - Kopasz Gábor: Baranya megye elnéptelenedése a török hódoltság idején / 143–155. o.

lási mozgalmához, amely a népvándorlás előtt szintén hóditott Sopianaeban (Pécs) és környékén. A reformáció terjedése nemcsak vallási szempontból számitott forradalmi iránynak, hanem politikai tekintetben is, mivel akkor a társadalmi, politikai és vallási élet erősen összefonódott és a reformáció különböző áramlatai közelről érdekelték az embereket. Pécs és Baranya megye 1543-ig, a török hódoltság kezdetéig csaknem érintetlen volt a reformációtól. A török hóditók elől azonban a pécsi és baranyai papság, élükön Szaniszló pécsi püspökkel elmenekült és igy sokkal szabadabb lett az ut a reformáció terjedéséhez. A következő évben az első baranyai reformátor, Sztáray Mihály már elkezdte Laskón működését. A török katonai és polgári hatóságok is támogatták a reformáció terjedését a katolicizmussal szemben. A kálvinizmus terjedését Baranyában is, mint az ország más részein, nyomon követte az unitárizmus. Amikor a kálvini irányt Pécsett az unitárizmus váltotta fel, ez kihatott a város egész társadalmi életére, sőt a közelebb eső községekre is. 1571-ben már unitárius volt a pécsi városi tanács és a város csaknem egész magyar lakossága. Az unitárizmus terjedési módjára jellemző, hogy sokszor napokig tartó hitviták (disputák) zajlottak le a kálvinisták és az unitáriusok között, amelyekbe a világi hatóságok is belefolytak. Laskón, Kozáron, Nagy harsányban és Pécsett voltak nagyobb disputák, amelyek nagy tömegeket mozgattak meg. A Nagy harsányban lezajlott hitvita után Alvinczy György unitárius papot a mezőváros tanácsa és a vita birája vesztes . félnek jelentette ki, halálra itélte és nyomban fel is akasztották (1574). Erre a budai pasa a baranyai kálvinisták hercegszöllősi püspökét rendelte hitvitára Budára. A nyilvános dispután a pasa elnökölt, Veresmarti Illést nyilvánitotta vesztes félnek és ugyancsak halálra itélte. A kivégzéstől Veresmarti csak nagy váltságdíj lefizetése árán menekült meg. A török hatalom az unitáriusoknak nagyobb védelmet nyújtott, ezért a kálvinisták később már egyre ritkábban mertek disputációba bocsátkozni az unitáriusokkal. Decsi Gáspárt, a tolnai kálvinisták prédikátorát hiába hivták vitára a pécsiek, nem merte betenni lábát az unitáriusok dunántúli fészkébe. Skaricza Máté ráckevei kálvinista pap is csak azután engedett a pécsi városi tanács személyes meghívásának, miután biztosítékot kapott, hogy bántódása nem lesz sem magyar, sem pedig török részről. Skaricza a hitvitát a pécsi unitáriusok vezető papjával, az erdélyi származású Válaszuti Györggyel tartotta (1588). Válaszuti és Skaricza vitája, amely pécsi disputa néven ismeretes az irodalomtörténetünkben, a magyarok kezén maradt egyetlen pécsi templomban, a városfalon kivüli, de egyébként fallal körülvett Mindenszentek templomában zajlott le. Több napig tartott, sokan hallgatták, jelen volt a város tanácsa, sőt a kislétszámra apadt pécsi katolikusok egyetlen lelkésze, István pap is. A vita után annak szövegét Válaszuti foglalta irásba. Az unitárizmus Erdélyből terjedt el az ország déli részein, igy Baranyában is. Ennek tulajdonítható, hogy a pécsi városi tanács kapcsolatot tartott Kolozsvár város tanácsával. Pécsett az unitáriusok jelentős iskolákat vettek át a kálvinistáktól. Különösen a pécsi disputa lezajlása után Pécs unitárius központtá lett. A XVII. században főisko148