Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - ADATTÁR - Kopasz Gábor: Baranya megye elnéptelenedése a török hódoltság idején / 143–155. o.

Iájuk is volt itt az unitáriusoknak, ahol erdélyi és dunántúli tanárok tanitottak. A kolozsvári főiskoláról is küldtek Baranyába végzett diákokat, mint "akadémikus rektorokat" három évi tanitóskodásra. Pázmány Péter is ir arról, hogy Pécsett és Szigetvár környékén igen sok az unitárius. A XVII. század közepére kialakultak és állandósultak a megye vallási viszonyai. A Hegyhátnak Baranyához tartozó falvai katolikusok maradtak, Pécs város és a környék falvai többségükben unitáriusokká, a dél-baranyai községek pedig reformátusokká lettek. A megye délszláv falvai gör. keletiek, illetve róm. katolikusok maradtak. A török kiűzése után 1695-ben készült első összeírás utal a megyének a hódoltság alatti vallási viszonyaira is. Ez az összeirás azonban, amely a bécsi Hofkammerarchivban található eredetiben, nem öleli fel a megye egész területét, hanem csak az északi felét, az un. pécsi provizorátust. Az összeirás 19 községről állapitja meg, hogy a török hódoltság idején lakói unitáriusok voltak: Szentiőrinc, Szentiván (Magyarszentiván), Velény Gilvánfa, Rugásd, Kistelek (Magyartelek), Gerde, Kisasszonyfa, Téseny, Sumony, Baksa, Pázdány, Gadány (Keménygadány), Zók, Regénye, Szilvás, Bosta, Babarcszöllős és Ózdfalu. Az összeirás egyáltalán nem emliti Arányost, amelyről pedig egy későbbi összeírásban (conscriptio ecclesiarum 1764, d) azt olvashatjuk, hogy a községnek egy, az arianusok (unitáriusok) által 80 évvel ezelőtt (1684) épitett, fából készült temploma van, amely inkább nevezhető kunyhónak, mint templomnak. (Arányos ecclesiam habét ab arianis circa ante 80 annos ex lignis aedificatam ... potius dicenda est hara, quam ecclesia.) Tehát Arányos is unitárius község volt, ha az összeirás nem is emliti. Más forrásból megállapíthatóan unitárius volt még Nagypeterd is. Sőt majdnem a községek felénél az összeirás meg sem emliti a lakosság vallását. A pécsi provizorátusról készült 1695. évi összeirásban 64 községnél nincs feltüntetve a vallás; katolikus 22, református 12, gör. keleti 13, lutheránus 5 község. Az unitárius községek száma pedig Arányossal, Nagypeterddel és Péccsel együtt 22. A baranyai reformáció terjedésének elemzése, a török elnyomás alatt élő magyar lakosság kulturális viszonyaiba ad betekintést. A különböző vallási irányzatok térhódítása a hódoltság alatt élő, folyton fogyó, morzsolódó magyar lakosság haladni vágyását, élni akarását és nem kis mértékben az izlámtől való elhatárolását is jelentette. (12) A baranyai magyarság életét a hódoltság alatt állandóan veszélyeztették a folytonos, teljesen soha meg nem szűnő vérveszteségek. Acsády Ignác után közli Taba István a Baranya népességéről irt tanulmányában, hogy a török a XVII. század második felében félmilliónál is több embert vitt el az országból. Az 1657-58. években Erdélyből 95 000 rabszolgát hurcolt, el, 1663-ban pedig 100 000 foglyot hajtott át az eszéki drávai hidon. (13) Ez utóbbi nyilván Baranya megye lakosságát is érintette. A Magyar Statisztikai Közlemények XII. kötete (Bpest, 1896) a török hódoltság megszűnése után csaknem három évtizeddel később készült 1715-ös összeírásra támaszkodva, azt a következtetést vonja le, hogy Baranya megye területe a török időben népes és gazdag volt, de a felszabadító háborúban csaknem teljesen elpusztult. A török kiverésekor mintegy 3-4 000 főre teszi a megye lakosságát Pécs városéval együtt. A többi lakosok nem mindnyájan pusztultak el a háború következtében, hanem az újonnan rendezett és a jobbágyok között sok panaszt kiváltó úrbéri terhek miatt sokan a szomszédos török birodalom területére menekültek át. (14) 149