Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - IRODALOM - Farkas Gábor: Zalai gyűjtemény 3. (Szerkesztette: Degré Alajos.) Zalaegerszeg, 1975. / 181–183. o.

gyeleket kiszolgáltatta Németországnak és Magyarország is ezt teszi. Többen a jugoszláv hadseregbe akartak átállni, hisz a jugoszláv-német viszony éleződése háborús konfliktust sejtetett. A negyedik fejezetben a szerző az 1942-44 közötti menekült táborok életét ábrázolja. Megtudjuk, hogy a menekülés Lengyelországból ezekben az esztendőkben is folyt. Antifasiszták ekkor is, - több százan - kaptak menedéket hazánkban. 1944-ben pl. 750 zsidó érkezett lengyel területekről. A táborokban baloldali politikai hangulat volt, s ez nem csak annyit jelentett, hogy a szövetségesek győzelmében reménykedtek, de határozottan kikristályosodott a "szovjet várók" közege is. Egyes jelentések kommunista, bolsevik lengyeleket emlitenek. A táborokat a német okkupáciő után hamarosan feloszlatták. A lengyelek állami segélyzése megszűnt, s a baloldali magatartású egyénekhez hasonlóan bántak velük a szélsőjobboldal emberei. Az ötödik részben a szerző a menekültek élet és munkalehetőségeiről ir. A háború alatt munkaerő hiány volt. A birtokosok, kisiparosok, de nagyipari üzemek is szivesen alkalmazták a lengyel munkásosztagokat. Bérük a magyar munkásokéhoz hasonló. A hadiüzemekben megtalálhatók; igy többek között a gánti és iszkaszentgyörgyi bauxitbányákban is. Sorsuk a magyar tragédia felé vezető hónapokban egyre rosszabb, sokan éheznek, a magyar nép nagy többségével együtt. Az utolsó részben a menekültek kulturális viszonyait ábrázolja a szerző. Altalános és középiskolák, továbbképző tanfolyamok, klubok álltak a menekültek rendelkezésére. Az emigráció vezetősége arra törekedett, hogy állampolgárait "lengyel közegben" nevelje. A kötet végén tiz iratot közölnek, melyeket magyar közigazgatási, katonai személyek és lengyel menekültek irtak. Az iratok szemléletesen tükrözik a lengyel menekültekkel kapcsolatban felmerülő kérdéseket. A tartalmi összefoglaló lengyel és német nyelvű, a kötetet névmutató zárja. A könyvből kiderül, hogy a lengyelek kérdése ezekben az esztendőkben magyar nemzeti üggyé vált. Népünk kimagasló érdeme, hogy határozott lengyel barátságával meg tudta hiusitani mindazon kísérleteket, melyeket német nyomásra a szélsőjobboldali politika a menekültekkel szemben alkalmazni kivánt. A támadások kivédésében kimagasló érdeme volt a BM IX. ügyosztály vezetőjének, Antall Józsefnek, azután sok falusi tanitónak, jegyzőnek, gyógyszerésznek, akik körében az antifasiszta gondolat a lengyelek példáján erősödött. A tanulmány széles forrásbázisra támaszkodik. Felhasználja a korabeli sajtót, de későbbi forráskiadványok, visszaemlékezések adatait is hasznositja. Legfontosabb forrásbázist azonban a levéltárakban találta. (Országos Levéltár-BM iratok, azután a Somogy és Zala megyei levéltárak.) Az iratok jelzete (számok) mellől azonban hiányzik a fond megjelölése. Csak sejtjük, hogy a szerző megyei levéltárakban a főispáni, alispáni, főszolgabirói és elvétve községi elöljárősági iratokban kutatott. Farkas Gábor 183