Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - IRODALOM - Farkas Gábor: Zalai gyűjtemény 3. (Szerkesztette: Degré Alajos.) Zalaegerszeg, 1975. / 181–183. o.

ben korrekt, kezdve a miniszterelnökségtől a honvédelmi, s a belügyminisztériumo­kon keresztül a falusi jegyzőkig, A nép pedig nem egyszer a lengyel menekültek pél­dáján, magatartásán mérhette le a fasiszta politikát, s annak eredményét. A magyar nép elég széles tömegei azon tul, hogy emberbaráti oldalról vették pártfogásba a me­nekülteket, első és közvetlen intuiciőkat is kaptak tőlük az antifasiszta tevékenységhez, A kiadvány hat fejezetre oszlik. Az elsőben a menekültek (1939 szeptembere) Magyarországra érkezésével foglalkozik, Emliti, hogy a német agresszió nyilvánva­lóvá válása napjaiban 1939. aug. végén a magyar fővárosban Lengyelország mellett rokonszenv-tüntetések voltak, majd a háború vészes heteiben a testvéri Lengyelor­szág legendásan védekező katonáiról irt a magyar sajtó, Magyarország az egyetlen, ahol kielégítő fogadtatásban, ellátásban részesültek a menekültek, (Ismeretes, hogy Litvánia és Románia a lengyelek egy részét fogadta csak be. Romániában internálták őket.) Sőt a lengyelek leverése után az épen maradt ezredek felszerelésükkel együtt léptek az ország földjére. (Egy nehéztüzérségi ezred csak Beregszászon adta át fegy­vereit a magyar katonai hatóságnak.) A lengyel erők magyarországi tartózkodásukat felhasználták arra, hogy soraikat rendezzék és szervezetten — Jugoszlávián keresz­tül — menekülhessenek a szövetségesekhez. Ez az akció szinte azonnal megkezdődött, és a magyar katonai és polgári hatóságok szemet hunytak felette. A menekülteket tá­borokba helyezték. Ezek megszervezését a Belügyminisztérium (IX.) szociális ügyosz­tálya és a HM 21. osztálya irányította. A miniszteriális hatóság elgondolása az volt, hogy a táborokat az ország déli határához közel telepitsék. Ez megegyezett a lengyel elképzelésekkel is. A táborokat el kellett rejteni a németek elől is, bár ez nem sike­rült. A németek mindig jól voltak informálva a magyarországi lengyel táborokról, sőt a szökésekről is. A német tiltakozásoknak azonban 1944 tavaszáig eredménye nem lett. A második fejezetben a Zala megyei táborok életét irja le a szerző 1939-1941­ben. A katonák Nagykanizsán, Zalaszentgrőton, Ujdörögdön, Zalabéren voltak, a pol­gári lakosokat pedig a keszthelyi járás több községében (Keszthely, Sármellék, Ne­mesbük, Hévizszentandrás, Zsid, Zalaszántó, Rezi és Karmacs) tömöritették. Az utóbbiak is névleges "táborban" voltak, parancsnokaik a községi jegyzők voltak. Keszt­helyen lengyel szanatórium is működött, A polgári menekültek élete szabadabb, ellen­őrzésük formális volt. A nép között éltek, igy németellenes megnyilatkozásaik rájuk mélyen hatottak. Karmacson átvonuló német katonaságra tettek megjegyzéseket, amiért a községházán néhányat meg is vertek. Ugyancsak Karmacson felbérelt suhancok ver­tek meg lengyeleket. E sorok irőja 1945 májusában szemtanuja volt, amikor az egyik suhancot a lengyelek ezért felelősségre vonták. A harmadik fejezetben a katonai evakuáciőt irja le a szerző. A szökés előtti utolsó állomás Nagykanizsán volt. Ebben vasutasok, helyi lakosok (csempészek) egyaránt részt vettek. (A határszéli lakosság igen jól ismerte az átkelőhelyeket is. Magyar, horvát egyének szinte az egész Zala megyét bejárták, s a hatóság nem tudta jövés-menésüket megakadályozni. Ez időben sok ismeretlen egyén közlekedett a zalai falvakban, akik az irányt mindnyájan Dedesnek — határszéli helység — vették.) A len­gyeleket Zágrábban gyűjtötték össze és irányították őket a szövetséges hadseregekhez. Bár több alkalommal megtörtént, hogy a sikeresen átjutottakat a horvát csendőrség el­fogadta és visszatoloncolta. Az evakuáció mégis sikeres volt, A magyar táborokból naponta 100-150 lengyel érkezett Franciaországba, 1940. május elejéig kb. 18 ezer, augusztus elejéig 40 ezer katona érkezett meg a szövetségesekhez. Tulajdonképpen a katonailag értékes elem kimentése ezzel befejeződött, de a "kimentések" tovább foly­tak. 1941 tavaszán a szökések szaporodtak, mert hire érkezett, hogy Románia a len­182

Next

/
Oldalképek
Tartalom