Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - KRÓNIKA - Ságvári Ágnes: Dániai útijelentés / 579–595. o.

Világos kép bontakozik ki igy a dániai tervezésről, központi irányításáról. Az önkormányzatok öntevékenységének biztosítása a "dán demokrácia" alappillére és nagyon is ésszerű megoldás az államigazgatás lehető legolcsóbbá tételére! Nyilvánvaló az is, hogy lényegesen olcsóbb több megyét felölelő egységes tervek készítése, egységes építkezések végrehajtása, mintha azokat a megyei szervekkel kellene egyeztetni, vagy a kormányzat a felhasználást a megyei szerveknek juttatná. Arról nem is szólva, hogy jelen szervezet funkcionálásával megoszlanak az összeütközés! felületek, A kormányzat és a megyék ill. a helyi kommunák között állnak az "Amtok", amelyek a kormány megbízásából végzik és koordinálják a nagyobb horderejű gyakorlati feladatokat. Ezek nagy előnye, hogy közelebb állnak a területhez, specifikumait jobban ismerik és értékesitik, ugyanakkor részben mentek a provincializmus ártalmaitól. Kétségtelen, a területi levéltáraknak is - a területek jellegétol, a vezetők személyétol és érdeklődésétől, valamint az egyes levéltárak hagyományaitól és személyi állományától függően - egymástól eltérő jellege van. Nincs utasítási joga az Országos Levéltárnak a tőkés tulajdonban levő gyárakra, vállalatokra, cégekre, de nincs hatásköre a helyi önkormányzati testületekre (egy várost vagy települést magában foglaló kommunákra) vonatkozóan sem. A helyi kommunák állami, levéltári javaslatok alapján döntenek arról, melyik irattári rendszert alkalmazzák, milyen selejtezési elveket követnek, és mikor adják le anyagaikat. A levéltárak tekintélye növekedésének arányában és a központi kormányzat által tervszerűen a levéltáraknak nyújtott jelentós anyagi lehetőségek és helyiségek biztosítása következtében azonban egyre több helyi anyag kerül a területi levéltárakba. Különös gondot okoz a régebbi, elsősorban mezőgazdasággal összefüggő - igazgatási, társadalmi, termelési összefüggéseket mutató - iratok gyűjtése, mert ezek hosszú éveken, évtizedeken át kallódtak. Ma szívós munkával kell ezeket szinte darabonként begyűjteni. (A központi rendezések ellenére hasonló sors fenyegeti a mi iratanyagunkat is, nem utolsó sorban Pest környékén, s az 1950-ben NagyBudapesthez csatolt területeken. ) Városi levéltárak nincsenek, kivéve a koppenhágai levéltárat, amelynek helyzete gyakorlatilag a Budapest Főváros Levéltárához hasonló. Elvi irányítás szempontjából a Rigsarkivethez, gyakorlati tevékenységét illetően pedig (költségvetés, kiadvány és tudományos munka tervezése) a koppenhágai városi tanács alá tartozik. Megindult egy folyamat a nagyobb városoknál. Saját tanácsuk felügyelete alatt önálló városi levéltárakat hozzanak létre, pl. Frederiksbergben és Gentofteban. Növekszik a központi államirányitás jelentősége és ez tudatos kormányzati tevékenység eredménye: Központi állami tudományos testület (bizottság, tanács) határozza meg 581