Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - Bálint Ferenc: Békés megyei termelőszövetkezetek pecsétjei, 1948–1952 / 301–309. o.

gi könyv, belépési nyilatkozat, tagnévsor, - maradt meg az "első lépések" idejéből. Ez adta azt a gondolatot, hogy összegyűjtsük az egyéb szervek iratanyagában még megtalálható, tartalmilag nem jelentós, de a termelőszövetkezeti csoportok megalakulását és működését tanusitó, pecséttel ellátott iratokat. Gyűjtőmunkánk során az 1948-1952 között megalakult csoportok és szövetkezetek közül 260-nak sikerült a pecsétjét (néha 2-3 változatban is) megtalálni s összesen mintegy 400 darab ilyen dokumentum került elő. Felmerülhet az a gondolat, van-e forrásszempontból jelentősége egy pecsétlenyomatnak? A kérdésre feltétlenül igennel kell válaszolnunk, hiszen egy külön tudományág (a pecséttan, szfragisztika) épült fel ezekre a dokumentumokra. Igaz, hogy a klasszikus pecséttan csak a középkori pecsétekkel (az érc pecsétnyomókkal és viaszlenyomatokkal) foglalkozik és az újkorban keletkezett és az aláirások hitelességét megerősítő festékes pecsétekre nem terjed ki az érdeklődése, - holott ezek is jellemzői, érdekes tanúi lehetnek egy-egy történelmileg fontos időszaknak. (8) Természetesen magát a pecsétet nem szabad funkciójától elszigetelten tekintenünk, hiszen mindig egy intézmény, szerv, esetünkben egy kollektív gazdálkodási egység, a termelőszövetkezeti csoport, illetve termelőszövetkezet által létrehozott irat és az azon lévő aláírás hitelességének megerősítését szolgálja, de ezen túlmenően a szervvel kapcsolatban számos megállapításra és következtetésre is alkalmat ad. A termelőszövetkezeti csoportok és termelőszövetkezetek pecsétjének nehany jellemző vonása Az alábbiakban 68, az 1948 és 1952 évek között keletkezett és működött tszcs, illetve tsz. gyűjteményünkben lévő pecsétjének fotómásolatát mutatjuk be. (9) Igen kevés kivétellel egyszerű, sokszor kezdetleges technikával készült gumibélyegzők lenyomatai vannak a fotókon. A tszcs és tsz-bélyegzők egyszerű kivitelezését és formáit azzal magyarázhatjuk, hogy Békés megyében nem működött olyan vállalat, amely bélyegzőket készített és ezért vagy a Szegedi Nyomdaipari Vállalathoz, vagy egy Békéscsabán dolgozó kisiparoshoz fordulhattak megrendeléseikkel s ezek a munkát csak a legegyszerűbb kivitelben tudták teljesíteni. Az 1945-ös történelmi fordulat előtt a hivatalok, közületek, egyesületek pecséthasználatát rendeletek szabályozták, pontosan meghatározva az esetleges diszitőmotivumokat és a pecsét szövegét. Ezek a formalitások a felszabadulás után elmaradtak, annál is inkább, mert a régi, sokszor feudális hagyományokra emlékeztető bélyegzők nem voltak továbbra is használhatók. 303