Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - IRODALOM - Sárközi Zoltán: Edelény múltjából. Szerk.: Sápi Vilmos. Edelény, 1973. / 240–244. o.

A kötet szerkesztője egyébként helyesen járt el megfelelő illusztrációk, képek, ábrák, számsorok, sőt szellemes rajzok beiktatásával, ami által a terjedelmes könyv a nagyközönség számára élvezhetőbb, és érdekesebb lett. Áttérve az egyes tanulmányokra, elsőnek Pej a Győző

: "Az edelényi táj földrajzi képe" c. dolgozatával foglalkozunk. A szerző, aki kiváló ismerője Borsod megyének, ezúttal tízféle olyan természeti.adottságot sorol fel, melyek együttesen arra jelölték ki Edelényt és környékét,hogy egy járásnyi nagyságú terület természetes központjává fejlődjék. Kemenczei Tibor

: "Régészeti leletek a neolítikumtól a honfoglalás koráig" címen a honfoglalás előtti korok vázlatos képét villantja fel. B. Tóth Illés

: "Községeink a feudalizmus korában" címen igyekezett aprólékosan összegyűjteni minden ide vonatkozó írásos történelmi adatot. Módszertani szempontból helyesebb lett volna az 1604. szeptember 28-án lezajlott edelényi csata eseményeit külön fejezetben feldolgozni. A mai Edelényt kialakító települések: Borsod, Császta, Cseb, Edelény, Pinke, Lánczi és Sáp történetét a szerző külön-külön, de egyhuzamban tárgyalja. Véleményünk szerint elősegítette volna a nagyobb áttekinthetőséget, ha a középkor, a török hódoltság, és az. újjászületés korszakai köré csoportosította volna mondanivalóját. Végül ajánlatos a középkor történetéhez a kiadott okmánytárak átnézése. (Anjou-kori, Zsigmond-kori, Zichy-okmánytár, stb .) Faragó Tamás

: "A jobbágyság gazdálkodása a XVIII. század derekan". A szerző elsősorban a Dessewffy-család levéltárának anyagára támaszkodva kitűnő képet rajzol a tájról, a településről, a tulajdon- és birtokviszonyokról, végül a gazdálkodásról. Az 1760 körül megjelenő Eszterházyak jobbágynyúzó gyakorlata éppen úgy nem kerüli el a figyelmét, mint az ezt követő, a túlrobotoltatás elől szökő jobbágyok sorsa. Az 1770. évi úrbérrendezésben a szerző helyesen ismeri fel a jobbágyság történetének fontos határkövét. Sápi Vilmos

: "A mezőgazdasági bérmunkásság a XVIII. század banJ

r

X~szerz'ő a feudalizmuskori mezőgazdasági munkásviszonyok legkitűnőbb hazai isivrőjeként mutatja be az edelényi uradalom belső és gazdasági cselédségének korabeli életkörülményeit. A barokk főurak kényelme a XVIII. században még mintegy 70 főnyi állandó uradalmi alkalmazott jelenlétét követelte meg. Joó Tibor

: "Műemlékeink: a kastély, a református templom, a vár" címen nagy szakértelemmel értekezik - többek közt - az 1727/28-ban épült, és jelenlegi állami tulajdonban levő edelényi kastély képekkel is illusztrált szépségeiről. F. Török Katalin

: "A mezőgazdaság a kapitalizmus korában" c. dolgozatából megtudjuk, hogy Edelény nagy állattenyésztő központ volt. Továbbá: a helybeli 4 nagy- és közép241