Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - IRODALOM - Sárközi Zoltán: Edelény múltjából. Szerk.: Sápi Vilmos. Edelény, 1973. / 240–244. o.

birtokos 1930 körül nagyobb gazdasági erőt képviselt, mint a település parasztságának egésze. A szerző szerencsés kézzel néprajzi tanulmányok eredményeit is hasznosította. Sápi Vilmos

: "A mezőgazdasági munkásság" c. tanulmánya szinten megváltozott forrásanyagra támaszkodik. Elsősorban nyomtatványokra, másodsorban pedig visszaemlékezésekre. A Coburg- és Bárczay-uradalmak sokféle alkalmazottja: ispánok, béresek, kocsisok, cselédek, hónaposok, summások, kapások, napszámosok vonulnak el szemünk előtt. A szeiző azonban ezúttal is kitér feudalizmuskori írásához hasonlóan a parasztgazdák és a község alkalmazásában levő cselédek sorsára. Megdöbbentő, amit a cselédek keresetkiegészítő, rendszeres lopásairól mond. Donaczi Ferenc - Bertalan József

: "A bánya és a cukorgyár "7

_

Az~T838

—

cTa~muTco^ az 1847 óta művelni kezdett helybeli szénbányák története érdekes olvasmánynak ígérkezik. A szerzők azonban az egyedi forrásanyag hiánya következtében lépten-nyomon kénytelenek olyan általános fejtegetésekbe bocsátkozni, melyek nem tartoznak szorosan a tárgyhoz . Suszter Lajos

: "A kisipar" c. írásából megtudjuk, hogy Edelényben sok volt a kőműves, az ács, és az asztalos. Mindez az építőipar elsődlegességére vall az alföldi helyeken megszokott csizmadiákkal,.szabókkal, kerékgyártókkal, stb• szemben. Kár, hogy a szerző a gyakran idézett visszaemlékezések adatait nem szembesítette a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara nyomtatásban is kiadott évi jelentéseivel. Barcza József

: "A református egyház és az iskola Edelényben és Finkén". Bár a református gyülekezet helyi levéltárának iratanyaga 1793-ban elégett, a szerző a régmúltból is sok mindent igyekezett pótolni a másodlagos források felkutatása révén. Ragyogóan kíséri végig az egyházközség évszázados gazdálkodásának menetét. Ugyancsak kitűnő az egyházi anyakönyveken alapuló és az 1795, valamint 1894 közti időkre vonatkozó halálozási statisztika. Joó Vencel

: "A római katolikus egyház és iskola" c. dolgoz ata~szTirten~"dícseretes alkotás. Különösen jó az egyházi jövedelmek bemutatása. Az 1826-ban újraalakult katolikus egyházközség anyakönyvei megdöbbentő adatokat tartalmaznak a cukorgyári munkásnép és családtagjaik gyakori és korai elhalálozására. Faragó Tamás

: "Községeink demográfiai helyzete" c. írásában mint történeti statisztikus a múlt század második felétől kezdve nyomon kíséri a túlnépesedett agrár vidék lélekszámának alakulását. Szól az elvándorlásról, és a helyi ipar, valamint a bányászat vonzása következtében meginduló bevándorlásról . Slezsák Imre

; "Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztár sas^^

r

^T~Tras"ában a település haladó hagyományait idézi fel. Szép emléket állít újságokra és visszaemlékezésekre támaszkodva a mártírhalált halt Antal Györgynek, a járási vörösőrség parancsnokának. 242