Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Borsa Iván: A levéltári-irattári mikrofilmezés szervezési kérdései / 179–196. o.

méretét is, vagyis pl. két egymás alatti sorban elhelyezett 2-2 vagy 4-4 (összesen 4 ill. 8) kis felvétel helyére egyetlen nagyobb felvételt készítsenek. A mikrofilmlap az utolsó évtizedben - különösen a könyvtári és dokumentációs szolgálatban - egyre jobban terjed, bár önköltsége magasabb a tekercsfilmen készített felvételekének. Előnye, hogy néhány tucat vagy egy-két száz felvétel tárolása, továbbítása, gyors elokeresese esetében jobban használható, mint a tekercsfilm, amely viszont nagyobb mennyiségű dokumentumanyag (pl. napilapok évfolyamai, iratsorozatok; felvételezésénél jelent gyakorlatiasabb megoldást. Tulajdonképpen nem önálló mikroforma, ha elkészítésének módját, tekintjük, de felhasználási formája miatt is kell szólni az ablakos lyukkártyáról

. A 35 mm-es filmtekercs felvételeit ugyanis fel szoktak vágni és az egyes felvételeket a Holerith-rendszerű lyukkártya egyes oszlopainak részben történő feláldozásával készült "ablak"-ba szokták két átlátszó fólia közé helyezni. - Ma már készítenek olyan ablakos lyukkártyát is, amelyben a nyersfilm gyárilag van beépítve a kártya nyílásába, s a speciális felvevőgép és hőhatással működő előhívás segítségével szárazon készül el a kameranegatívot magába foglaló ablakos lyukkártya. Ez a megoldás az egyes felvételek gyorsabb, gépi segítséggel történő visszakeresését teszi lehetővé, s vannak berendezések, amelyek az ablakos lyukkártyában levő felvételek ugyancsak gyors nagyítását biztosítják. Nem önálló mikroforma, de szintén a gyors visszakeresés érdekében kialakított felvételezési mód, amikor a felvételezésre kerülő dokumentum előtt a dokumentum adatainak feketefehér alapú kódtábláját veszik filmre. A keresett felvétel (felvételek) kiválogatása ilyenkor is gépi segítséggel történik akár filmtekercsen, akár egyes felvételekre felvágottan őrzik azokat (pl."a francia Filmorex eljárás). A fentiekben áttekintést kaptunk azokról a mikrofóraiakról , amelyek közvetlenül az eredeti dokumentumról készülnek. Ezek az elsődleges mikroformák ma már az esetek nagy részében nem kerülnek közvetlen felhasználásra az információk továbbításában, hanem csak az ilyen célokat szolgáló másodlagos mikroformák elkészítésének alapanyagául szolgálnak. A másodlagos mikrof ormák jelentős része szintén átlátszó nyersanyagra készül, kisebb részük alapanyaga át nem látszó. A másodlagos mikroformák az elsődleges mikroformákról 1:1 méretarányban készített másolatok. Az átlátszó anyagra készültek összefoglaló neve filmmásolat

, közkeletű szóval diapozitív (dia). A fentiekből következik, hogy ma már akár csak egy közepes méretű mikrofilmes rendszerben is feltétlenül számolni kell filmmásolatok készítésével. Az eredeti dokumentumról készült negatív filmet - a filmmásolatoktól megkülönböztetendő - szokták mester-negatívnak, kamera-negatívnak is nevezni. Ez tulajdonképpen az eredetiről készített első generációs film. Az erről - tetszőleges példányszámban - keszi187