Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Leblancné Kelemen Mária: A Nógrád Megyei Levéltár fejlődése a felszabadulástól napjainkig / 149–165. o.

Megállapodtak abban, hogy az elszállítás kocsira, majd vagonbarakva fog történni. - A szállítás várható költsége mintegy 4000'.- Ft volt. Átadó: A Nógrád megyei Tanács VB Igazgatási Osztály képviseletében Bajtai Jenő osztályvezető és Szentgyörgyi István előadó. Átvevő: A LOK képviseletében Egri Sándor és Komjáthy Miklós .16) A Pest megyei Közlevéltár akkori mb . vezetője Szentgyörgyi Tibor, minden előkészületet megtett a nógrádi iratanyag elhelyezésére. A volt alispáni irattárat szabadította fel, bádogszekrényeket, duplaállványokat állíttatott be. A Közlevéltár irattárának dokumentumaiból értesültünk arról, hogy az iratok feudális - és abszolutizmuskori része elfogadható állapotban érkezett meg, míg a rosszul kötegelt polgári kori anyag nagyrésze szétesett és rendezésük hosszadalmas munkát igényel. Eleve külön helyezték el a könyveket, amelyekből az anyakönyvi II. példányokat csak sok munkával válogathatták ki. Az iratanyag állapota miatt abban aktaszerelés, anyakönyvi másolatok kiállítása, tehát hivatalos ügyintézés nem volt lehetséges. Ezzel kapcsolatban kérte a levéltár vezetője a Levéltárak Országos Központjától, hogy a Nógrád megyei Levéltár számára biztosított létszámot teljes egészében és minél előbb bocsássa a Közlevéltár rendelkezésére. A Közlevéltár vezetője már 1951- júliusban felvette a kapcsolatot a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságával, hogy a Levéltárak Országos Központjának rendelkezése értelmében megkezdjék a járási, községi levél- és irattári anyagok ellenőrzését, valamint az 1951-es rendkívüli, és az 1952-1954. évi nagy selejtezések irányítását, kézbentartását .17) Nem vállalkozhatunk az 1951-1968-ig terjedő időszak részletes bemutatására, mivel az meghaladná a beszámoló kereteit . Csupán a legfontosabb levéltári munkák felvillantásával kívánjuk érzékeltetni azt a tényt, hogy a Pest megyei Levéltár vezetői (Szentgyörgyi Tibor, Ort János, Vígh Károly, Lakatos Ernő) és dolgozói kezdettől nem mostohagyermekként kezelték a befogadott levéltári anyagot . A referensek kiszállásaik alkalmával sokféle munkát végez-r tek és sokszínű tapasztalatot szereztek. Rendszeres volt az irattárak ellenőrzése. Az irattári munkáról, azok rendjéről személyesen kívántak meggyőződni; szükség esetén, természetesen segítettek is. Az 1960-as évek közepére érték el azt, hogy a megye legkisebb községébe, s minden nyilvántartott szervhez legalább egyszer eljutott a levéltár képviselője. A gyűjtőterületükön lévő szervek (tanácsok, vállalatok, iskolák, termelőszövetkezetek stb.) irattárairól "Kérdőív" formájában szerezték be a legfontosabb adatokat addig is, míg a személyes látogatásra sor kerülhetett. A községi nyilvántartások alapján (egy-egy kiszállás alkalmával) igyekeztek a hiányzó iratokat is felkutatni. Felderítő útjaik során nem egyszer tapasztalták, hogy egy-egy padlás, vizes pince, fáskamra, régi légópince volt olyan iratok tároló helye, amelyeket az illető szervek elveszettnek hit155