Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 1. szám - Papp Tibor: A kép-, hang-, filmdokumentumokról és audiovizuális archivumokról / 5–11. o.

PAPP TIBOR: A kép-, hang-, filmdokumentumokról és audiovizuális archívumokról A VII. moszkvai Nemzetközi Levéltári Kongresszus kapta első izben azt a feladatot, hogy több országban vizsgálja meg a különleges archivumok helyzetét. A Kongresszust előkészitő Szervező' Bizottság kérdőiveket küldött szét s a 31 országból beérkezett válaszokat W.Kohte (NSzK) összegezte. Elkészítette a kép-, hang-, filmdokumentumokról és az audiovizuális archívumokról szóló referátumot. - Ismertetése nem szükséges, hiszen magyar fordításban is megjelent s a levéltárak megkapták. Néhány megállapitását azonban ki kell emelnünk, mert elvi alapul szolgálhat a téma magyar vonatkozásainak vizsgálatához. A referátum nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az audiovizuális dokumentumok társadalomtudományi jelentőségűek s a legkülönbözőbb tárgyú kutatások forrásaként felhasználhatók. Az általuk közvetített adatok a történetírás számára is értékesek, ha elmélyülten tanulmányozzák és kritikusan hasznosítják. A fenti megállapítással mind több történész is egyetért. A kép-, hang-, filmdokumentumok megőrzése és szakszerű kezelése tehát végrehajtandó feladat, aminek elvégzésére a levéltárak hivatottak. Mindenekelőtt rájuk vár a dokumentumok forrásértékének megállapítása, selejtezése, védelme, jelzetelése, a kutatók informálása, a kutatás feltételeinek megteremtése és még számos más, ma még előre nem látható munka elvégzése. A felmérés azt mutatja, hogy a levéltárak úgyszólván egyetlen országban sem foglalkoznak behatóan a szóban forgó kérdésekkel s igy az említett dokumentumok archiválásánál nem is lehetett alkalmuk a levéltári szempontok maradéktalan érvényesítésére. A gyűjtésre és az őrzésre kijelölt szervek, intézmények helyi, prakticista érdekeket szem előtt tartva végzik munkájukat. Saját szempontjaik és érdekeik alapján ítélik meg a dokumentumok értékét, döntik el selejtezését, határoznak felhasználásáról. Az egyéni elképzelések természetesen sokszor egybeesnek a társadalmi igényekkel. Egy megőrzött fénykép vagy film nemcsak az adott szerv nézőpontjából lehet fontos, hanem a közösség oldaláról tekintve is. Ilyenkor a kétféle érdek véletlenül egybeesik. Gyakran előfordul azonban, hogy a helyi érdek eltér a közérdektől. Egy dokumentum kiselejtezése például a készítő nézete szerint indokolt, de általános történeti szempontból nem. Miután nincs olyan szerv, amelyik az utóbbit érvényesíthetné, elvész a történelmi forrás. A jelenlegi helyzetben gyakran és tömegesen megsemmisülnek értékes adatokat tartalmazó dokumentumok, vagy eltűnnek és porosodnak a szekrényekben, vagy az asztalfiókok mélyén, anélkül, hogy közérdekű hasznosságukról bárki is tudomást szerezne. A kongresszus feltárta az e téren meglévő rendezetlenségeket és állást foglalt több alapvető kérdésben. 5