Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 1. szám - Papp Tibor: A kép-, hang-, filmdokumentumokról és audiovizuális archivumokról / 5–11. o.

Fotodokumentumok Amióta fényképfelvételek készülnek, nagy szerepet játszanak egy-egy időszakra jellemző' tárgyak, valamilyen szempontból jelentós személyek, fontosabb események, stb. megörökítésében. A kérdőivekre adott válaszokból kiderül, hogy egyes levéltárak, mint például a kanadai vagy a müncheni, már a múlt század közepétől gyűjtik a képeket. Az első' riportsorozatokat a krimi háborúban és az amerikai polgárháborúban készítették. Nem kell bizonygatni, hogy ezek a képdokumentumok napjainkban felbecsülhetetlen értékűek fototechnikai és történeti szempontból egyaránt. A háborús cselekményeken kivül fényképeken megörökítették a politikai, gazdasági, kulturális, stb. eseményeket is. Az államigazgatásban külön irodákat állítottak fel, s önálló intézményeket szerveztek az állami élet fotózás utján történő megörökítésére. Napjainkban Magyarországon számos országos intézmény készít és gyűjt fotóanyagokat. Legjelentősebbek: a Magyar Távirati Iroda, az újság és folyóiratszerkesztóségek. A hivatalból készült felvételek témájuk szerint igen sokrétűek. A rendszeres gyűjtés szempontjából azonban körülhatárolhatók a legfontosabbak. Ilyenek többek között az egyes objektumokról, városrészletekről, tárgyakról, eseményekről készített felvételek,jelentősebb személyek portréi stb. A bevezetőben emiitett hiányosságok Magyarországra is jellemzőek. Ugy tűnik, hogy a történelmi értékű felvételek gyűjtése nálunk véletlenszerű. Az egyes szervek által készített fotóanyagok megőrzés céljából történő kiválogatása egyéni szempontok szerint történik s létezésük csak igen szűk körben ismeretes. A felvételeket készítők nem fordítanak arra különösebb gondot, hogy a képeket rövid magyarázó szöveggel lássák el. A legtöbb esetben csak cimet kapnak, amí az utókornak nem mond semmi lényegeset. Az MTI néha bővebb magyarázatot füz egy-egy felvételhez: közli a dátumot, a helyet, a legjelentősebb személyek neveit, megnevezi az eseményt stb. Azonban még az ilyen jellegű megjegyzések sem mindig elégségesek. Egy portré hátoldalára fel kellene irni a személyre vonatkozó legfontosabb adatokat: pld. születési dátumát, helyét, anyja nevét, szakképesítését, iskolai végzettségét, funkcióját, beosztását, kitüntetéseit, sajátkezű aláírását, a felvétel időpontját és esetleg még más fontos jellemzőit. Hasonló célú feljegyzésekre lenne szükség más felvételeknél is. Az eddig elmondottakból tehát két probléma adódik: 1./ a végleges megőrzésre alkalmas fotodokumentumok kiválogatásának általános szempontjait meghatározni, 2./ a fotodokumentumokat szöveggel ellátni. A felvetett problémák megoldásának alapvető' feltétele legfelsőbb szintű döntés több fontos dologban. A legfontosabb kérdés az, hogy ki gyűjtse és tárolja a fotodokumentumokat? A nemzetközi tapasztalat alapján a válasz egyértelmű: nincs szükség egy önálló fotóarchívum létrehozására. Bulgáriát kivéve mindenütt a különböző közgyűjteményi szervek végzik ezt a feladatot is: a könyvtárak, levéltárak, térképtárak, muzeumok stb. Elképzelhető' párhuzamos tevékenység is az egyes szervek, intézmények között. Lehetséges, hogy egy ésszerű tematikus megosztás 6