Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - KRÓNIKA - Pap Gáborné: A Somogy Megyei Levéltár évkönyveinek vitája / 546–550. o.

elsősorban az uradalmak jól szervezett adminisztrációja hagyott ránk. — Elismerően állapította meg, hogy a feldolgozások komplex kutatási elveket követnek, rendszeresen alkalmazzák a történeti statisztika módszereit is. A tematikát illetően kivonatosnak tartaná egy-egy falu, vagy jobbágy-, illetve parasztgazdaság terme léstörténeti utjának megismertetését is. A következő referátumot ^a_[_^_zj_Pé^e_r, a Kulturális Minisztérium Levéltári Igazgatóságának főelőadója tartotta a levéltárak kiadványi-közmüvelő munkájáról. - Kifejtette, hogy mig a múltban - Pauler Gyula, Károlyi Árpád, Tagányi Károly, majd SzekfU Gyula idejében - az Országos Levéltár a történetírás egyik centrumává vált, addig a vármegyei levéltárak főlevéltárnokainak főfeladata közigazgatási teendők végzése volt. Az 1950-es törvényerejű rendelet, mely a szocialista levéltár alapjait rakta le, lehetővé tette, hogy a vidéki levéltárak is foglalkozzanak tudományos tevékenységgel. Az 1969-es rendelet már méltán nyilvánította a levéltárakat tudományos intézményekké. Balázs Péter ezután ismertette a Somogy megyei Levéltár forrásanyagának számottevő növekedési adatait. A szakkönyvtár is céltudatosan gyűjti a helytörténeti irodalmat. Igy a forrásbázis kiszélesítésével a Levéltár ki tudja elégíteni a kutatás iránt mutatkozó megnövekedett tudományos és társadalmi igényt. Ehhez nyújt segítséget a ma már teljesen kutatható állapotú anyagról készült segédletapparátus. Nagy elismeréssel beszélt a Levéltár jelentékeny publikációs tevékenységéről, a többi közt az 1972-ben megjelent Somogy megye Levéltára c. kötet és az Evkönyvek jelentőségéről. E kiadványok színvonaluknál, módszerüknél és mennyiségüknél fogva is jelentős állomások a megyei levéltárak történetében. T^Mére_y K I ára_, a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének fómunkatársa az Évkönyv és a regionális kutatás kérdéseivel foglalkozott, ebből a szempontból vizsgálta a kötetek anyagát, módszerét. Elöljáróban közölte, hogy nem akar ismétlésekbe bocsátkozni, ezért előre elkészitett korreferátumának egyes részeit nem olvassa fel. Az Evkönyvek szerinte nem horizontálisan, hanem vertikálisan vizsgálják a jelenségeket, s a mikro-kutatásokból kiindulva próbálnak tipizálni. Szerencsés ötvözetét találjuk itt a két szempontnak: a területről szóló témák és a területen élők kutatásai egyaránt szerepet kapnak. Elismeréssel adózott a kötet szerkesztői munkájának. A szerkesztés nem korlátozta a szerzőket a tanulmányok terjedelmét illetően, ezzel lehetővé tette, hogy részletkutatásokat is végezzenek, s a munka menetét bemutassák — az "állványzatot" is ott hagyják a kész épület mellett. Ez könynyiti meg a Somogyban élő, nem történettudománnyal foglalkozó szakembereknek, közgazdászoknak, néprajztudósoknak, nyelvészeknek, ipari- és mezőgazdasági szakembereknek, hogy profitáljanak a kötetekből, sőt további munkájukhoz, gyakorlatukhoz is ösztönzést merítsenek a tanulmányokból. Részben Benda Kálmán referátumát kiegészitve jegyzi meg T. Mérey Klára, hogy a népraztudomány, az irodalomtörténet képviselői máris helyet kaptak a szerzői gárdában és egyes forrásközlések anyagából a nyelvészek is merithetnek. Ebből a szempontból kiemelte a somogyvári konvent okleveleiről készült regesztákat és a törökkori név-átírásokat. 548