Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - IRODALOM - Farkas Gábor: Zalai tükör. 1974. I. k. Zalaegerszeg, 1974. / 493–495. o.

eszmék zászlóvivői a liberális nemesek és a mezóvárosi polgárok (pl. Ramasetter Vince sümegi kékfestő', azután Tapolca, Keszthely, Egerszeg, Kanizsa iparosai, kereskedői) voltak. Sem a haladó nemesség, sem a polgárság nem volt elég erős arra, hogy a retrográd rétegeket háttérbe tuja szorítani. Ezért a vezető' testületnek szüksége volt egy szélesebb bázisra, melyet a telkes gazdákban talált meg. A vármegyére nagy feladatok hárultak. Nekik kellett nemcsak a kormányrendelkezéseket végrehajtani, hanem a népi mozgalmak lecsillapításán is ól< fáradoztak. Az úrbéres terhek megszűnésével uj helyzet keletkezett. Egyrészt sikerült a telkeseket megnyerni, de az agrárlakosság többségét, — mivel azok a forradalomtól a szabadságon kivül mást nem kaptak, — nem tudták felsorakoztatni és legfeljebb közömbösök maradtak. Az antifeudális küzdelem mellé hamarosan nemzeti konfliktus is járult,amelyet a Muraközben észleltek. A horvát lakosság elégedett volt ugyan az úrbéres terhek eltörlésével, de hangoztatta, hogy a rendeleteket horvát nyelven is közzé kellett volna tenni. Ez a jelenség csak enyhe lecsapódása volt a Dráván túli horvát nacionalizmusnak, amely a magyar nemzeti ügy elgáncsolására készült és amelyhez csak az ellenforradalom eszközei álltak rendelkezésére. Degré Alajos a tanulmányban foglalkozik azzal a kísérlettel, mely az igazságszolgáltatást lett volna hivatva megreformálni. Ez a korszerűsítés azonban nem vált gyakorlattá. Lényege: az uriszékek megszűnésével a megyei törvényszék elé kerülő'ügyek megsokasodtak. Ellensúlyozásul a járásokban kerületi törvényszékeket hoztak létre. Érdekes azonban, hogy nem a járási székhelyeken működtek volna, hanem ott, ahol 1848-ig pallosjogu uriszék volt (és egyúttal börtön is.) Ezek Egerszegen,Sümegen, Keszthelyen, Kanizsán, Alsólendván, Csáktornyán működtek. Másik fontos kísérlet a zárt tanács létrehozása. A feudális igazságszolgáltatás rendszere megengedte, hogy a törvényszéki itélőtan ácsnak minden táblabíró tagja legyen .Most Zala megyében kimondták, hogy a tanácsnak elnöke és négy itélőbírája lesz. Az átalakulás munkáit azonban megszakitotta az osztrákhorvát okkupáció. Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében cimü tanulmányában lényegében Mária Terézia úrbéri rendeletéig visszanyúlva vetíti elénk az úrbéri viszonyokat, miközben összehasonlításul a szomszédos vármegyék főbb adatalt is közli. Az agrárfejlóclés élén Zala megyében is a mezővárosok álltak, mig az apró falvakban, — melyekben a bocskoros nemesség és a zsellérség tul nagy számban élt _ a törekvés az urbériség felszámolására alig-alig bontakozhatott ki, s legfeljebb csak a lazításig juthatott el. Ezért tört ki — szinte elemi erővel — a zalai falvakban a márciusi napok után az úrbéri kötelékek teljes lezárását igénylő'mozgalom. A parasztság csakis ebből az aspektusból szemlélte a 48-49-es eseményeket, és ha kellett szembehelyezkedett az uradalmi tisztekkel, sőt földesurakkal, papokkal is. A szerző több példát hoz a robot és egyéb úrbéri szolgáltatások megtagadására. A volt jobbágyság az áprilisi törvényekből az azonnali felszabadulást értelmezte, és ellenszegült a tavaszi robot szolgálatnak is. Képet kapunk a nem úrbéres agrár rétegek helyzetéről; az allodiális státusú zsellérekről, a bocskoros nemességről, akiknek sorsa megoldatlan maradt. A nemzeti ügy bukása nem hozta magával a magyar jobbágyfelszabadítás megsemmisülését. Ismeretes, hogy a kérdést az osztrák neoabszolutizmus rendezte, és Zalában az elkülönitést 1870-ig be is fejezték. A kötet negyedik publikációja Degré Alajos és Kerecsényi Edit: Az 1848-49. évi szabadságharc Zalai történetére vonatkozó iratok c. forrásközlése. A cim azonban nem tükrözi azt a szélesebb 494