Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - IRODALOM - Érszegi Géza: Vésztő története. Szerk.: Szabó Ferenc. Vésztő, 1973. / 489–492. o.

baditással járó igazságtalanságokat is tűrniük kellett. Az úrbéri per a parasztok számára hátrányosan zárult le, rengetegen maradtak föld nélkül. Am a megélhetést biztosítani kellett és a szorgalmas vésztőiek megtalálták a módját, hogy bérletekkel nyújtsák meg a nekik juttatott föld nagyságát. Ekkor indult meg a parasztság rohamos rétegeződése, ekkor kezd egyre nagyobb szakadék keletkezni a volt jobbágyok között, amit Szabó táblázatokkal is érthetőbbé tesz. A világháborúig tartó részben elsősorban a gazdasági fejlődésre helyezi a főhangsúlyt. Ezt joggal teszi, hiszen a gazdasági életben elfoglalt helyük szerint vesznek részt a parasztok az agrármozgalmakban. Am a szerző' nemcsak a sötét oldalát látja ennek az időszaknak, hanem a fejlődés okozta változásokat is láttatja. Ekkor indul meg az árvízvédelem, a lecsapolás, vasutak épülnek, megélénkül a kereskedelem és az ipar. A politikai mozgalmak és a szocialista szervezkedés éppúgy részét képezik Vésztő "békeéveinek", mint Békés megye más helységeiben. A két forradalomról, az azt követő'román megszállásról, az ellenforradalmi rendszer földosztásáról, a szocialista mozgalmak megerősödéséről és végül a kegyetlen háborúról, a II. világháborúról, Leiner Gyula tájékoztatja az olvasót. A világháborút követő'helyzetet G. Vass István elemzi. Személyes emlékek alapján, az idősebbek vallomásából kerekíti egésszé a kort. Rábai Imre, a Kommunista Párt vésztó" titkára, Vésztői Köztársaságot kiáltott ki, ahova a megye főispánja, a megyei párttitkár sem tehette be a lábát Rábai engedélye nélkül. Szobek András főispán erélyes fellépése végül is eldöntötte a Vésztői és más községi köztársaságok sorsát. Kár, hogy Vésztőnapjait csak a fordulat évéig kisérhetjük figyelemmel. Vésztőközoktatásának és közművelődésének történetét Miké Jánosné irta meg. Erről csak a 18. századtól lehetett írni. Az iskolát — mint másutt is — az egyház tartotta fenn, hogy mit és hogyan tanultak, azt megtudjuk, ám kíváncsiak lennénk arra is,hogy milyen eredménnyel. Talán erre is lett volna adat. Nem biztos, hogy ebben a fejezetben kellett volna helyet kapnia, de valahova jó lett volna helhelyezni annak a két templomnak a történetét, amelyek a faluban, a vésztőiek áldozatkészségéből állnak. A századfordulón megindult iskolaügyi fejlődés Vésztőn is éreztette hatását, polgári iskolája lesz, majd 1963-ban gimnáziuma is. Nemcsak az iskolai életről, hanem az azon közmüvelődési intézményekről és egyesületekről is röviden tájékoztat a szerző'. Abonyiné Palotás Jolán Vésztőgazdaságföldrajzi viszonyait mutatja be az olvasónak. Számtalan ábrával segíti anyagának jobb megértését. A földbirtokállomány, a keresÓk, a népesség, a tsz. tagok, a vetésterületek, az állatállomány, az ipar is sorra kerül beszámolójában, sőt a község jövőjéről is ejt néhány szót. Ez utóbbi sajnos sem a vésztőiek, sem mások számára nem ad egyértelmű tájékoztatást. Hogy Vésztő "kiemelt alsófoku központ" mitsem mond nekünk, még akkor sem, ha tudjuk, hogy még milyen más központok vannak a megyében. A megyei tervről szívesen többet olvastunk volna. Az egyik legértékesebb fejezet Domonkos Zsuzsanna gyűjtéséből való. O szedte össze Vésztő határának és belterületének földrajzi neveit, sőt egy kisebb térképen mindenki számára érthetően el is helyezte azokat. A község néprajzi vonatkozásairól Nagy Gyula és Varga Gyula irtak. Ók elsősorban a földmüvelés és a népi állattartás ismertetését tűzték ki főcélul. Nagy 491