Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - IRODALOM - Érszegi Géza: Vésztő története. Szerk.: Szabó Ferenc. Vésztő, 1973. / 489–492. o.

Marián Miklós feladata a kötetben a vésztői állatvilág bemutatása volt. Tökéletes leltárát kapjuk az itt élt és ma is élő halak, kétéltűek, hüllők, vizi és szárazföldi, vándor és helybenlakó madarak és emlősök sorának. Tőle a történész, az emberiség tetteinek számontartója veszin át a szót. T.Juhász Irén becsülettel igyekszik megfelelni feladatának, mikor a honfoglalásig összefoglalja az itt élt népek történetét. Főleg a környéken talált leletanyag összegyűjtésében végzett kiemelkedően szép munkát. Am a leletanyag leírásánál az általános történeti folyamatba való beillesztés kevésbé sikerültnek mondható. Mentségére legyen mondva, hogy kis területről és népszerűen kellett irnia. Am egy, a lelőhelyeket ábrázoló térképen biztos sok olvasó szeme megakadt volna és szívesen használta volna. Ó és Kristó Gyula irta Vésztő'középkori történetének krónikáját. Hogy menynyire elhelyezhetők az általános történeti anyagba a helyi viszonyok és hogy menynyire kölcsönhatásban van egymással az egész ország története a helytörténettel, jól tükrözi ez a fejezet. A szerzőpáros noha folyamatosan ismertet meg a középkori Vésztővel, nem nyújtott egyenletes teljesitményt. A kitünően megirt társadalomtörténeti és a régészeti anyagot ismertető'részek mellett előfordul az is, hogy a bencés vagy ciszterci Lodus apátot szinte akarata ellenére, mindenesetre apáti mivoltát semmibe véve lovagrendi szerzetessé teszik, ahogy egyik utódjának Lászlónak is ez lett a sorsa. Am ha hiba is ez, mitsem von le a Csolt monostor szépen, gondosan megirt feltárásának értékéből. Ahogy igen dicséretes volt a szerzőktől, hogy nemcsak Vésztővel, hanem a már csak dűlőnevekben élő elpusztult településekről sem feledkeztek meg, sőt az ezekről készült térkép plasztikusan vetíti élénk a környék településhálózatát, éppúgy örömmel tölti el az olvasót, ha ilyen gazdagon illusztrált Fejezetet vehet a kezébe. Helyes történeti érzékkel vonták Vésztő törökkori történetét a középkori részhez, hiszen ez a korszak inkább kapcsolódik a középkori Vésztőhöz, mint a török kitűzése utáni ujratefepitetthez, amelyről Rákos István tájékoztat bennünket. A szerző nemegyszer önmagának érzelmileg fűtött álláspontját cáfolja meg a tényekkel. Érzelmi beállitódásáról függetlenül a tényeknek kellő érvényt szerez s igy lesz a "kizsákmányoló" Harruckernből olykor a falu fejlődésének előmozdítója. A fejezet, amely egészen 1848-ig tárgyalja Vésztő történetét, nem hagy ki semmit sem, ami arra alkalmas,hogy jellemezze a falu életét. A köztörténeten kivül kiterjed a figyelme az ujratelepités körülményeire, a lakosság összetételére és rétegződésére, a jobbágy- megmozdulásokra, az úrbérrendezésre, valamint arra az országosan ismert tényre is,hogy 1848-1849 elkésve hozta meg a jobbágyfelszabadítást. A forradalom és a szabadságharc egyaránt toborzott Vésztőn is, ám Itt sem lehettek lelkesebbek az emberek, mikor látták a zsellérek, hogy a hazát anélkül kell megvédeniük, hogy elegendő kenyeret adna cserébe. Amellett, hogy sikerült a szerzőnek egy kerek történetet alkotni, mégis elképesztő, hogy olyan Vésztőre vonatkozó források, mint a Károlyi levéltárban levő Harruckem család levéltára, valamint más, a Magyar Országos Levéltárban levők, nem kerekithették teljesebbé Vésztő történetét. Szabó Ferenc két fejezetben ismerteti Vésztő történetét a szabadságharc bukásától az első világháborúig. Az elsőben az önkényuralom időszakát tárgyalja, amikor is a vésztői parasztoknak nemcsak az idegenek önkényuralmát, de a jobbágyfelsza490