Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - IRODALOM - Jenei Károly: Sándor Pál: Birtokjrendezési periratok. (Értekezések a történeti tudományok köréből 69.) Budapest, 1973. / 487–489. o.

iratfajták funkcióit, felhasználhatóságuk módszertani problémáit, a perek egyes szakaszaihoz kapcsolódó iratok forrásértékét, végül összegezi a volt úrbéreseket a per folyamán ért telekveszteségeket. Mint ismeretes az 1848-1849-es szabadságharc leverése után a földesurak és a volt úrbéresek között SZÍVÓS, elkeseredett harc indult az uri és paraszt birtok elkülönítésének a kérdésében. A nézeteltérés tárgyát elsősorban azok a földek jelentették, melyeket a volt úrbéresek hosszú időn át a jobbágytel kéken kívül, lényegében úrbéri szolgáltatások ellenében, vagy szerződéses alapon birtokoltak. Az ellentéteket növelte, hogy az 1853. évi császári pátens a Mária Terézia kori telki állományt tette a szabad paraszti földtulajdon alapjává. Az úrbéri földek eltérő'minősitése ezért elkerülhetetlenné tette a peres eljárás alkalmazását. A birtokrendezés? perekkel 1850-1855. között a cs. és kir. megyei törvényszék, az 1856-1860-as években a cs. és kir. úrbéri törvényszék, I86l-tó1 kezdve az alispáni bíróság, majd 1872-tól kezdve a megyei kir. törvényszék foglalkozott. A birtokrendezési periratok általában a kir. törvényszékektől kerültek meglehetősen töredékes állapotban a megyei levéltárak őrizetébe. A szerzőa peres eljárásnak négy szakaszát különbözteti meg. Az elsőszakaszban keletkezett iratok a perfelvétellel voltak kapcsolatban. A per második szakaszában bizonyítékokat kellett beterjeszteni. Ezek közül legjelentősebbek voltak a Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor az un. kilenc pontra adott válaszok, az urbárium és úrbéri tabella, az 1828. évi összeírás, az évi adóösszeírások, a felmérési birtokkönyvek és térképek, a határfelmérési és dülóbsztályozási tervezetek, legelőés erdőbecslések, mérnöki rendezési-, szabályozási- és kihasitási tervek, maradékföldek felmérése és váltsága, irtásföldek felmérése és visszaváltása, valamint az összehasonlitó irományok (a kombinatoriumok). A per harmadik szakaszából az egyezséglevelek, a negyedik szakaszból pedig a bírósági tanácsülési és tárgyalási jegyzökönyvek emelhetők ki. A bírói ítéletet a végrehajtás, a kiosztás követte, mely az uj kiosztási birtokkönyvek, telektáblák és térképek alapján ment végbe. A szerzővel feltétlenül egyetértünk, hogy a birtokrendezési iratok felbecsülhetetlen forrásértéket képviselnek. Mindenekelőtt fontos adatokkal járulnak hozzá az ellentétes érdekű társadalmi erók küzdelmének, a fa-luhatár átrendezésének, a volt telkesek és zsellérek ellentéteinek a megismeréséhez. Ezenkívül történetstatisztikai szempontból felhasználható ujabb adatok feltárására adnak lehetőséget. A birtokrendezési iratok a helytörténeti kutatás szempontjából is nagy jelentősséggel bírnak. A tanulmánynak rendkívül érdekes fejezete kimutatja, hogy az úrbéri perek kezdete és befejezése között az úrbéres telkek száma milyen csökkenést mutat. Ennek okát a szerzőabban látja, hogy a hatóságok a kárpótlás alapjául kevesebb telket állapítottak meg, a földesurak viszont a maradványföldek korábbi telkesítését nem ismerték el. Az is gyakori jelenség volt, hogy a vitás úrbéres földeket irtás, majorsági vagy szerzócJéses jellegűnek minősítették. A szerzőa birtokrendezési periratok analizálása és feldolgozása terén kétségtelenül elismerésre méltó munkát végzett. De vele együtt valljuk,hogy csak a kutatások kiterjesztésével és módszeres vizsgálatokkal lehet megközelítő pontossággal az ország egész területére vonatkozólag kimutatni, hogy a birtokrendezések során 488