Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - FIGYELŐ - Szinkovich Márta: D. A. Csugajev: Archeográfia és forráskutatás / 445–454. o.

Ugyanakkor már az ötvenes évek végén a szovjet Levéltári Főigazgatóság tervbe vette, hogy a szovjet korszak forrásanyagának archeográfiai szabályait külön anyagként kidolgozza. Erre valóban nagy szUkség volt, hiszen a fentebb emiitett, nagyarányban meginduló forrásközlés a szovjet periódus történetét illetően sok bizonytalansággal küzdött. Igy került kiadásra 1960-ban "A szovjet korszak dokumentumai kiadásának szabályai", amelyben már felhasználták azokat a tapasztalatokat, amelyek a XX. Kongresszus óta felhalmozódtak a szovjet korszak forrásanyagának specifikumait illetően. Csugajev azonban kritikai észrevételekkel sem fukarkodik a Szabályzatot illetően. "Nem minden kérdést dolgoztak ki pontosan, nem világos pl. a kiadás típusainak és fajtáinak kérdése" — mondja. A cikk megírásának idején a szerző'még kidolgozandónak tartja a dokumentumok kivonatos közlésének problémáját, s ez az ösztönzés, mint azt az 1969-ben megjelentetett ujabb forrásközlési szabályzat bizonyítja, megértésre is talált. (A két szabályzatra vonatkozóan további kritikai észrevételeket tesz "A Szovjetunió szovjet korszaka történetének archeográfiája" cimü Írásában). A szovjet archeográfia helyzetéről nyújtott áttekintés értékes része az a tájékoztató, amelyet a szerző'a szovjet archeográfia továbbfejlesztése szempontjából fontos müvekről ad. Ilyenek: A Moszkvai Állami Történeti Levéltári Főiskola archeográfiai módszertani kézikönyve; Szelezsnyev 1954-ben publikált munkája, s ugyancsak Szelezsnyev cikke "Az archeográfia néhány kérdése és ezek tükröződése a marxizmus-leninizmus klasszikusainak munkáiban", amely a Trudi 1957. évfolyamában jelent meg; valamint más, egyes forráskiadások archeográfiai problémáival foglalkozó irások. A szerző' ezek közül kiemeli az I sztori csesz ki j Archív hasábjain 1960-61-ben közzétett vitát. A bő ismertetésből kiemelve néhány — számunkra is tanulságos megállapítást: "míg a forradalomig az iratok megfogalmazásával a tanult emberek rendkívül szűk rétege foglalkozott, miközben a hivatalos iratok többségének meghatározott sémája volt, addig a szovjet időszakban az iratok szerzői maguk a dolgozók lettek, akik közül sokan, különösen az első időben — nemcsak hogy nem rendelkeztek ügyintézési ismeretekkel, de alapvetően műveletlenek voltak". Igy speciális nehézségek jelentkeznek mind a dokumentumoknak a gyelok és a papirok tengeréből nyomtatásra való kiválogatásánál, mind kiadásra való előkészítésüknél. Az archeográfiai munkák kérdésfelvetéséből kiindulva, a szerzőt számos idekapcsolódó probléma foglalkoztatja; hogyan lehet a szubjektív válogatás veszélye nélkül minél több dokumentumot a kutatás számára hozzáférhetővé tenni, a válogatás és a teljesség viszonya a tudományosság szemszögéből értékelve: az ellentmondásos adatokat tükröző dokumentumok, a dokumentum-szövegek rövidített közlésének kérdései, az időszaki sajtóból válogatott dokumentumok közzétételének problémája, a bevezetővel szemben támasztott követelmények elemzése, a források kritikai értékelése nemcsak az ellenséges dokumentumok esetében, hanem a fondképzők hatáskörével, feladataival összefüggésben felfogva stb. A gazdag gondolati anyag és a bőséges, kritikailag feldolgozott bibliográfiai áttekintés következtében a cikk a gyűjteményes kötet egyik legértékesebb irása. A cikkgyűjtemény következő darabja: "

A Szovjetunió szovjet korszaka történetének archeográfiá

ja", elsőizben egy gyűjteményes kötetben jelent meg 1962-ben. A szerző ezúttal már jelentős eredményeket vesz számba. — A szervezeti intézkedé451