Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - FIGYELŐ - Szinkovich Márta: D. A. Csugajev: Archeográfia és forráskutatás / 445–454. o.

sek közUl kiemeli a Szovjetunió Minisztertanácsának 1956. febr.7-i határozatát "a minisztériumi és hivatali levéltári anyagok jobb kihasználásának és őrzési rendszerük szabályozásának rendezéséről", valamint a Minisztertanács 1958 augusztusi rendeletével megerősített határozatot a Szovjetunió állami levéltári fondjáról és a Szovjetunió levéltárainak központi hálózatáról. E szervezeti intézkedések közé tartozott az I sztori csesz ki j Archiv c. folyóirat megindítása (A Szovjetunió Tud .Akad. Történeti Intézete gondozásában),az archeográfiai évkönyv (jezsegodnik) kiadása (a szovjet Tud.Akad.Archeográfiai Bizottsága gondozásában), valamint a Levéltári Főigazgatóság információs közlönyének kibocsátása 1957-től. (Ez utóbbi 1961-ben átalakult folyóirattá "Levéltári kérdések" cimmel.) A továbbiakban a szerző' ismerteti azokat az imponáló számadatokat, amelyek mennyiségi oldalról mutatják a publikációs tevékenység kibontakozását a XX. kongresszus utáni években. Jellemző'és örvendetes tény, hogy ezeknek a forrásgyűjteményeknek immár 78 %-a foglalkozik a szocialista korszak történetével. Arra a kérdésre, hogy az adott időpontig a szovjet társadalom történetének milyen forrásait publikálták és mi ujat adtak ezek a publikációk a történettudomány számára, a válasz a kiadványmunkák részletes felsorolása. Bár ez az anyag a cikk céljából fakadóan inkább ismertető', semmint elemző' jellegű, a szerző itt is belesző ismertetéseibe egy-egy villanásnyi, bár sommás, ám eligazító értékű észrevételt. Ez egyébként is főleg a központi kiadványokat illetően van igy, s a vidéki forrásgyűjteményekről szólva, nagyobb teret szentel a bírálatnak. Ez a dolog természetéből ered: a vidéki forrásközlő' tevékenység később indult meg, s a cikk keletkezésének idején még több javítani való akadt. A hibák forrását azonban Csugajev akadémikus nemcsak a vidéki publikátorok bizonyos fokú tapasztalatlanságában látja. Hanem abban is, hogy "nincs meg a szükséges központi koordináció és tudományos irányítás". A szerző azonban nem valami általános pártfogolásra gondol, ez lebecsülése lenne a vidéki forrásközlők "egyenrangúságának", hanem arra, hogy vannak olyan témák pl. a forradalmi események, amelyekről még nincs általános történeti kép(p|. az Alkotmányozó Gyűlés választásairól vagy az agrárátalakulásokról, a föld újrafelosztásáról a parasztok között, mivel a téma csak egyes kormányzóságokra vonatkozóan kikutatott, s ilyen esetekben az összefogó, koordináló munkát a központi tudományos szerveknek, az országban folyó publikációs tevékenységet irányító Levéltári Főigazgatóságnak, valamint a Tud. Akadémia Történettudományi Intézetének kellene elvégeznie. A továbbiak során a szerző részletes áttekintést ad a publikációs tevékenység elméleti megalapozását célzó erőfeszitések eredményeiről. A már emiitett két forrásközlési szabályzattal foglalkozva, megállapítja, hogy itt az elmúlt évtized tapasztalatainak elemzésére és a szabályzatok továbbfejlesztésére lenne szükség, különösen a szovjet korszak iratanyagának sajátosságait figyelembe véve. A szovjet korszak irattani (s egyben a forrásközlés) specifikumai — szerinte — a következők: 1 . A kapitalizmus és főleg a feudalizmus alapvető dokumentumai nagy részben már fel vannak tárva és bizonyos mértékig közlésre is kerültek. Ezért itt az archeográfusok figyelemé az egyes dokumentumok tanulmányozására összpontosul és itt a szövegkritikai feladatok az elsődlegesek. - A szocialista korszak alapvető forrásai tekintetében még csak a feltáró munka kezdeteinél tart a tudomány. 2. A különbözőkorszakok dokumentumai között mennyiségi különbségek vannak. A feudaliz452