Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - FIGYELŐ - Szinkovich Márta: D. A. Csugajev: Archeográfia és forráskutatás / 445–454. o.

javult a kiadási helyzet az indusztrializáció és az ipari fejlődés történetének bemutatása terén is. Am ezekkel kapcsolatban is van kritikai észrevétel: gyengén világítják meg a nehézségeket. — Felsorolja azokat a főbb forráskiadványokat is, amelyek a mezőgazdaság kollektivizálásával foglalkoznak. Megállapítja a publikációs tevékenység kiszélesedését ezen a téma-területen: egyre több helyi (területi) vonatkozású kiadvány készítésére kerül sor. Igen fontos központi kötetek is készültek ebből a témakörből: a mezőgazdaság kollektivizálására vonatkozó legfontosabb állami és párthatározatok, valamint magónak a kollektivizálásnak a történetét bemutató forráskiadványok. Ez utóbbiak a "Szovjetunió mezőgazdasági kollektivizálásának története" cimü összszövetségi dokumentum sorozatba tartoznak, s a szovjet Tudományos Akadémia Történeti Intézete és az Októberi Forradalom Állami Központi Levéltára késziti. Ezek a kiadványtervek hatalmas sorozatokat ölelnek fel, igy a mezőgazdaság átszervezése témaköréből 30-40 kötet kiadását tervezték (részben gazdasági kerületek szerint csoportosítva, részben a Szovjetunió egészére vonatkozó összefoglaló anyagokat közölve. A monumentális terv végrehajtása nagy szervezettséget kívánt, s nem érdektelen, ha ezt bővebben ismertetjük: A kiadás előkészítésére létrehoztak egy egységes, tudományos szervező' koordinációs központot, amely az érdekelt tudományos intézmények (központiak és területiek) képviselőibői áll, valamint kidolgozták a kiadási tervet és megállapították a gyűjtemények elkészítésének tájékoztató határidőit. 1961-ben több területi centrumban koordinációs tárgyalásokat bonyolítottak le, melyeken felszínre kerültek a nehézségek, s megoldandó problémák. (Ezek is tanulságosak: pl. a kolhozmozgalom történetében több kérdést hibásan világítottak meg, néhány kérdést pedig egyáltalán fel sem dolgoztak.) A további forráspublikációs tevékenységgel kapcsolatban a szerző megjegyzi, hogy a kulturális építés történetéből a Szovjetunióban az utóbbi időkig alig jelent meg dokumentumanyag, a statisztikai gyűjteményeket kivéve. A szervezés munkája azonban ezen a téren is megindult. Csugajev akadémikus megállapítja, hogy a 20. kongresszus óta gyökeres fordulat következett be a szovjet archeográfusok tevékenységében. A forráskiadványok, folyóiratok és újságok forrásközlései és egyéb publikációk mennyisége összehasonlíthatatlanul több lett, s a szovjet társadalom történetére vonatkozó gyűjtemények döntő helyet kezdenek elfoglalni a Szovjetunió történeti kiadványainak egész tömegében. Eközben — véli a szerző — javuló tendenciát mutat a dokumentumok közlésének minősége, s emelkedett azok archeográfiai színvonala. Ezt szoros összefüggésben látja azokkal a lépésekkel, amelyeket a Levéltári Főigazgatóság intézményesen tett a forrásközlések tudományos jellegének fejlesztése érdekében. Kidolgozták és közrebocsátották a "Történeti dokumentumok kiadásának szabályai" cimü anyagot, amelyet 1955-56-ban a Levéltári Főigazgatóság, a Történeti Intézet és a Moszkvai Állami Történeti Levéltári Főiskola együttesen készített. A szabályzat uj, átdolgozott változata 1969-ben jelent meg.) Az emiitett archeográfiai szabályzat az első kísérlet volt arra, hogy az 1945 óta felhalmozódott — a történeti források kiadására vonatkozó — tapasztalatokat összegezzék és egységesítsék a közzététel archeográfiai kidolgozásának elveit. 450