Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - FIGYELŐ - Szinkovich Márta: D. A. Csugajev: Archeográfia és forráskutatás / 445–454. o.

Az itt közölt megállapítások közül fundamentális Csugajevnek az a megkülönböztetése, amellyel szétválasztja az elméleti jellegű forrástudományt és az archeográfiát, mint gyakorlati módszert. Az általános vagy elméleti forrástudományt ugy határozza meg, hogy ez "módszertani kérdésekkel, a források osztályozásának problémáival, csoportosításukkal, az egyes iratok konkrét elemzéséből levont következtetések általánosításával" foglalkozik. Ehhez rögtön hozzáteszi, hogy ez a tudományos terület még jelentős mértékben elmarad a "viharosan fejlődő konkrét forrástudománytól" . A forráskutatásban Csugajev mindenekelőtt metodikai tudományt lát, amely "minden történeti kutatás kiindulópontja, amely nélkül nem lehet mindenoldaluan feltárni, helyesen kiválogatni és a legnagyobb haszonnal felhasználni a történeti forrásokat, azaz nem lehet létrehozni a távolabbi elemzések és a mély történeti-tudományos kutatás szilárd alapjait" . A forrástudomány történeti segédtudomány — s ebben a minőségben igen fontos szerepe van a tudományos igazság megközelítésében: "segitenie kell a kutatót a források eredetének, teljességének, típusainak és megbízhatóságának meghatározásában; történeti-kritikai értékelést kell adnia a kutatóknak azoknak a konkrét történeti körülményeknek az ismeretében, amelyek ezt vagy azt a forrást megteremtették." — Jóllehet a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Történeti Intézete 10 cikkgyűjteményt jelentetett meg az 1956-1969 közötti években erről a kérdésről (:A forrástudomány problémái Szerk.A.A. Novoszelszkij:) a szerző' mégis elégedetlen. Egyrészt általános kifogása, hogy ezek az i/ások nagyon jelentéktelen mértékben foglalkoznak a szovjet korszak történetére vonatkozó források forrástudományi problémáival, másrészt tudományos elmélyültségük kívánnivalót hagy maga után, "gyengén világítják meg a források egyes csoportjainak elemzésével kapcsolatos kérdéseket." Megjegyzendő D..A. Csugajev mind itt, mind a kötet többi cikkénél kimeritőbibliográfiai anyagot közöl. Ez a tájékoztató jellegen kivül azért is tanulságos, mert igazolja, hogy a szerző kemény kritikai észrevételei nem légüres térben mozognak, hanem egy széles, többirányba kibontakozó, s a valóságban meglévő', forrástudományi munkásságra vonatkoznak. (Ezt a reálisan meglevő, s felmutatható szakmai munkásságot hazai vonatkozásban egyelőre csak kívánni tudjuk.) Ám a negatívumok csak egyik oldalát teszik ki a szovjet forrástudományi törekvéseknek. A szerzőtöbb olyan munkát is megemlít, amelyekről elismeréssel szól. Pl. Az Ukrajnában, a kievi Egyetem kiadásában napvilágot látott mü: Sztrelszkij: A Szovjetunió történetének tudományos forráskritikai elvei c. brossurájjárói megállapítja, hogy "a forrástudomány általános kérdéseit vizsgálva a szerzőa szovjet társadalom lényegi forrástudományi kérdéseit érinti". Hasonlóképpen megjegyzi Csugajev, hogy több általános témával foglalkozó monográfia értékes forrástudományi észrevételeket tartalmaz. Sajnálkozva teszi hozzá, hogy az utóbbi években kiadott monográfiákban csak egyes szerzők adnak a bevezetésben forrástudományi áttekintést. A forrástudomány általános fejlesztése mellett különösen nagy figyelmet szentel a szerző annak a kérdésnek, hogy hogyan áll ennek a tudományos területnek a fejlettsége s szovjet, korszak irott forrásainak vonatkozásában. Annál is inkább, mivel — mint ezt kiemeli — ennek a korszaknak a forrásanyaga uj problémákat is felvet, amelyek megoldása szorosan összefügg a dokumentum-publikációs tevékenység 446