Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - FIGYELŐ - Szinkovich Márta: D. A. Csugajev: Archeográfia és forráskutatás / 445–454. o.

színvonalának emelésével. Nyomatékosan rámutat arra, hogy a szovjet társadalom történetével foglalkozó történészek előtt még sok megoldatlan, a tömeges források uj típusainak megjelenésével és a szovjet társadalom iratanyagának sokféleségével kapcsolatos forrástudományi kérdés áll. Igy például további tanulmányozást igényel a tömegszervezetek milliónyi levéltári és nyomtatott iratanyaga, s ez magaután vonja az egységes forráscsoportok elemzésének problematikáját. "Ismeretes — mondja Csugajev —, hogy minden levéltári forrástipusnak megvannak a sajátosságai, amelyeket nem szabad nem figyelembe venni, pl. a törvényhozási vagy statisztikai forrásoknak, a memoároknak, leveleknek, a párt, a tanácsi, szakszervezeti, gazdasági szervezetek beszámoló adatainak, a bíróságok, a nyomozó szervek iratainak, az időszaki sajtó anyagainak. Különösen arra van szükség, hogy figyelembe vegyük az olyan tömeges források sajátosságait, mint a jegyzökönyvek és határozatok, levelek, panaszok, írásbeli jelentések, revíziós akták, vizsgálatok stb." Megállapítja, hogy a források sokfélesége, nagy mennyisége és tömeges jellege jelentős mértékben komplikálta a forráskutatás feladatát. Jóllehet hangsúlyozza a feudális és kapitalista korra kidolgozott általános forrástudományi elmélet eredményeit, mint olyan tényezőt, amelyet figyelembe kell venni, egyúttal ezek továbbfejlesztését tartja szükségesnek a szovjet társadalom történetének forrásai vonatkozásában oly módon, hogy kidolgozásra kerüljön a szovjet társadalom forrástudományi dokumentum-elemzésének sajátos metodikája. Igen elgondolkoztató a szerzőnek az a javaslata, hogy a nem ritkán több 10 vagy 100 ezerre menő levéltári és sajtóforrás kutatásának a megszervezése is a metodikai problémák körébe vágó dolog, s a megoldást itt az összehangolt, kollektív munkában látja. S ezt annál sürgetőbbnek véli, mivel "a történettudomány legaktuálisabb feladatának" a szocializmus időszakának tanulmányozását tartja. — Az EIőszó alapgondolatát abban foglalja össze, miszerint "ki kell dolgozni a szovjet társadalomra vonatkozó forrástudomány elméleti kérdéseit, elsősorban meg kell állapítani a szocializmus korának forrásosztályozási kritériumait." A forrástudomány, mint elméleti stúdium azonban nem fejlődhet ki légüres térben, hanem a realitások valóságában kell megalapozni. A "valóság", amely az elme let tényanyagát szolgáltathatja, ebben az esetben a konkrét források tanulmányozása, a gyakorlati tapasztalatok, a forrásközlések munkája, amelynek folyamán fejleszteni kell a szovjet forráskutatás módszertanát és elméletét. Ez a tudományos célkitűzés az a vezérmotivum, amely lendületet és prespektivát ad a szerzőazon gondolatainak, amelyeket a kötet egyes írásaiban részben általános archeográfiai kérdések kapcsán, részben egyes konkrét forrásközlések elemzése során fejt ki. A kötet legkorábbi keletkezésű darabja "

A dokumentumok tudományos jellegéről" elhangzott felszólalása a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett müködő Levéltári Főigazgatóság és a Szovjetunió központi állami levéltárainak 1957-es kiadói tevékenységéről és az 1958-as tudományos publikációs munkatervéről szóló összefoglaló jelentés vitája alkalmával. Csugajev ott elhangzott felszólalása a szovjet forrásközlés historiográfiája szempontjából is igen érdekes, különösen, ha előre haladva a cikkgyűjtemény olvasásában, időrendben kibontakoznak előttünk azok az eredmények, amelyeket a szerzőa 20. Kongresszus utáni elsőévekben megalapozni kivánt. 447