Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Komjáthy Miklós: Titkos konferenciai jegyzőkönyvek 1872-ből / 437–443. o.

zőkönyvi módosítás nyomán került a szövegbe, érzelmi motívumokat sejtet. Mindenesetre olyanokat, amelyek Andrássy sajátos, egyoldalúan oroszellenes külpolitikájának racionális indítékain túlmutatnak. Vajon nem az oroszok által eltiport szabadságharc fiatal diplomatájának, aki, ha még nem is békélt meg, de már kiegyezett az őt in effigie felakasztató királyával, visszafogott keserűsége és gyűlölete sűrűsödött bele a "moszkovita" jelzőké? E sorok célja nem a kezdő külügyér Andrássy politikájának elemzése, még csak nem is az, amire Lutz közleménye utal, hogy felhívja a figyelmet a hármasszövetség magyar államférfia elsőkülügyminiszteri állásfoglalásainak a tradícionalimussal szakitó, a "Macht über Recht", modern elvéhez igazodó, politikai vonalvezetése később elerőtlenedő oroszellenességére, hanem, hogy utaljanak a titkos konferenciai jegyzökönyveknek s a bennük található javításoknak különleges forrásértékére. Ezek a protokollumok a Monarchia kormányának legbizalmasabb elképzeléseirő1, titkos célkitűzéseiről, az utólagos javítások pedig az elképzelések és célkitűzések akcentuált változatairól tanúskodnak. A bennük megfogalmazott állásfoglalások közvetlenül, áttételmentesen, leplezetlenül tükrözik a Monarchia legmagasabb szintű politikai irányvonalát, ill. annak változásait. Más forrásokból megismerhetetlen részletekre vetődik fény a jegyzökönyvekből, az utólagos javítások és betoldások elemzésével pedig a vezető'államférfiak külpolitikai, stratégiai elképzeléseinek, egyébként rejtett, indítékait is kihámozhatjuk. Alakiságaikat tekintve e protokollumok miben sem különböznek az akkor már öt esztendeje az Osztrák-Magyar Monarchia legfőbb kormányszervének szerepét betöltő', közös minisztertanácsi jegyzökönyvek formaságaitól. Irattári kezelésüknek is csupán végső' állomása volt más, mint a közös minisztertanácsi jegyzőkönyveké. Ahogy e szövegeket publikáló Lutz szellemesen megjegyzi, a protokollumok fennmaradásukat Ferenc József közvetlen környezete katonás rendszeretetének köszönhették/4/. Beck-Rzikowsky ezredes, az uralkodó katonai irodájának főnöke, aki a jegyzőkönyveket irta, elkészültük után az iroda külön kezelt aktái között helyezte el azokat. Elsólcént E. Heller, az 1945-ben elhalt bécsi történész bukkant rájuk s befejezetlenül maradt Albrecht-életrajzában használta fel a főhercegre vonatkozó adatait. A bécsi Kriegsarchiv jelenlegi igazgatója, W. Wagner a hadi levéltár történetének irása közben ugyancsak idézte a jegyzőkönyveket s ő hivta fel Lutz professzor figyelmét a protokollumok páratlan forrásértékére./5/ Kérdés, miképp illeszkednek e titkos értekezletek a Monarchia alkotmányos szervei sorába? A közös minisztertanács kialakulásáról és világháborús müködéséről szólva, igyekeztem megállapítani, hogyan viszonylott e legmagasabb kormányszerv tényleges működése a kiegyezésben megszabott hatásköréhez és feladataihoz? Világosan kitűnt, hogy amig a közös minisztertanács parlamenti ellenpárját, a delegációkat funkciósorvadás, a közös miniszteri konferenciát, nem egy vonatkozásban, funkciótultengés jel lemezre./ó/ A mellett, hogy legmagasabb szinten intézte az államügyeket s a végrehajtás legfólab szerve volt, a korona legmagasabb tanácsadó szervének szerepét is betöltötte a leglényegesebb kérdésekben pedig, amelyek nem kerültek a parlamentek és a delegációk elé, vitafórummá is vált. Andrássynak nem egy megnyilatkozását idéztem, főképp abból az időből, amikor a közös minisztertanács Bosznia-Hercegovina okkupációjával kapcsolatos kérdéseket tárgyalta. A külügyminiszter azon a nézeten volt, nem kell minden kérdést a parlamentek és a 439