Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Komjáthy Miklós: Titkos konferenciai jegyzőkönyvek 1872-ből / 437–443. o.

delegációk elé vinni ,/7/ Az 1872.február 17-i tanácskozáson pedig azt fejtegette, hogy az általa nemcsak elkerülhetetlennek, de szükségesnek is tartott, orosz háborút diplomáciánknak védekező', defenzív háborúként kellene majd beállítania a közvélemény előtt. A Monarchia diplomáciájának, mondotta, az a feladata, hogy ugy tüntesse fel az orosz cári birodalom ellen esetleg indítandó háborút, mint amelyet a Monarchiára rákényszeritettek./8/A sajátos az, hogy az egykori forradalmár Andrássy szájából hangzottak el a legantidemokratikusabb megállapitások a kormány és a parlamentek viszonyával kapcsolatban. Amennyire jellemző' ez a külügyminiszterre, aki, különben, szinte Kossuth-i fantáziával vázolta a két száraz Habsburgot és a kérdést szükségképpen szakszerűen mérlegelő' Kuhn hadügyminisztert meghökkentő' perspektíváit az orosz háborúnak, annyira igaz az is, hogy Andrássy felfogása nemcsak, hogy nem ütközött ki a titkos konferenciák, de még a közös minisztertanácsok tárgyalási stílusából sem, sőt megnyilatkozásai — mondhatni — adekvát kifejezései voltak annak a ténynek, hogy a kiegyezéssel teremtett alkotmányos szervekben tovább éltek és hatottak az abszolutizmus korának kormányzati módszerei/9/. Lutz irja, hogy ezeknek a titkos értekezleteknek résztvevői — a jegyzökönyveknek általa nem közölt részei tanúsága szerint is — nem nagy lelkesedéssel beszéltek a parlamenti testűletekről s mint a tulajdonképpeni államérdekek védelmezői magasan fölötte érezték magukat a megítélésük szerint rövidlátó és a nagyobb összefüggésekről sejtelemmel sem biró képviselőknek./l0/ Jellemző', hogy nemcsak e felfogásukat, de a szigorúan bizalmas, szükkörü konferenciákat sem tekintették alkotmányellenesnek. Többek között e tény tárgyi bizonyítéka, hogy az 1872.március 28-i közös minisztertanácsban,/! 1/amely az Oroszországgal szomszédos területek erődifményeinek korszerüsitéséről tárgyalt, Kuhn hadügyminiszter hivatkozott a februári titkos konferencia ide vágó határozatára/12/. Ezzel tulajdonképpen, legalább részben, meg is válaszoltam a Lutz által feltett kérdést ("Frage nach der Einordnung eines solchen Phönomens in die verfassungsrechtliche Struktur der Österreichisch-Ungarischen Monarchie" /13/). E konferenciák bizalmas előkészítői, szerves kiegészitői voltak a szélesebb körű közös minisztertanácsoknak. Alkotmányjogi alapjuk, nyilván, az a felfogás volt, amely szerint az uralkodó minden , az ődöntésére váró kérdésben, bárki tanácsát kikérhette. Megállapításom semmiképpen sem kivan elébe vágni e bizalmas értekezletek, titkos konferenciák jegyzökönyvei beható elemzésének, amely, remélhetően, pontosan tisztázza majd sajátos funkciójukat s helyüket a Monarchia alkotmányjogi struktúrájában. Végezetül, ami a vita érdemi részét illeti, Andrássy éles oroszellenességének az esetleges személyi, vagy érzelmi indítékokon tul az az általa, a 18-i konferencián világosan kifejezésre juttatott nézet és feltételezés szolgált alapul, hogy Ausztria-Magyarországnak életérdeke Porosz- és Oroszország szövetségének megakadályozása s ezért Oroszországnak szükségképpen érdeke Ausztria-Magyarországnak, amelynek, egyébként, hatalmas, jobbára egy tömbben élő, szláv lakossága van, Poroszországgal szövetségben való megsemmisitése./14/ E koncepció helytálló voltát legélesebben Kuhn hadügyminiszter tagadta, aki szerint a Monarchiának nem Oroszország, hanem Poroszország a legveszedelmesebb ellensége./15/ A hármasszövetség egyik megteremtője külügyminiszterségének kezdetén, íme, a majdan szerződő' feleket még csak egymás ellenségeiként tudta elképzelni. 440