Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Kálnoki Kis Tamás: Kelemen Lajos / 419–436. o.

kalauzolására is. Betegeskedése és a sok munka ekkorra már súlyosan megviselték. "Én lassan épülgetek, de az idő idő s a régi már nem leszek."/75/ Erre az időszakra még később is emlékezett és azt tartotta, hogy a sok munka és kevés pihenés okozták megrokkanását ./76/ 1936 nyarán 40. éves érettségi találkozóra Marosvásárhelyre utazott és ugyanakkor 80 éves, végnapjait élő édesanyját kereste fel. Legközelebb Szilveszterkor irt levelet Veress Endrének. Ekkor édesanyja már nem élt és Kelemen Lajost öröksége gondjai hetekre Marosvásárhelyhez kötötték ./77/ 1936 és 1940 között Kolozsvár, Torockó, Gernyeszeg és Bágy müemlékeiről irt kisebb tanulmányokat, ismertetéseket. De ennél többet életének erről a szakaszáról általában nem jegyeztek fel. 1939-ben leányát veszítette el és végleg egyedül maradt. "Leányom halála súlyos lelki csapás nekem. Hiszen egyetlen gyermekem volt. Édesanyja és gyermekkorának sok szép emléke és reménye élt és nőtt benne. Nagy lánykoráig sok örömöm, de azután sok gondom és bánatom volt vele. önfejű férjhezmenetele három évemet tette tönkre. Egy évig küzdöttem ezellen a szerencsétlenség ellen, egyig búsultam, hogy megtörtént s a harmadikban betegségét és halálát siratom és siratom tán holtamig. Három évig jóformán munkaképtelenné lettem — legalább az irodalom számára — s most már a hátralevő', kétségtelenül nem sok idóten megrokkant erővel, hanyatló korban kitudja, hogy mit pótolhatok? Mindenesetre megpróbálom a jövő évtől újra dolgozni. "/78/ Nem sokkal nyugdíjazását követően, 1940-ben, múzeumi és levéltári főigazgatóként reaktivizáitok. Bár két év mula /79/ újra nyugdíjba került, mint megbizott 1944-ig gondozta és igazgatta a rábizott gyűjtemények ügyeit. Ekkor ismét megjelentek a korábbról jólismert mondatok leveleiben. "Három féle előadásom anyagát kellett összevadásznom, közben cikket irnom és leveleket s állni a mindennapos genealógiai kérdezősködések" özönét és adni "az értelmetlen alkalmatlankodóknak a falra hányt főtelen borsóadagokat, a kárbaveszett felvilágositást."/80/ " ... .most nincs időm részletesen reflektálni, mert előadásokra kell készülnöm.. ."/81/ Néhány sorából pedig újra csak arra következtethetünk, hogy terveiről utóbb is a gáncsoskodók miatt kellett lemondania. "Én nem dühöngök senkire és senki ellen ... hanem méltó megvetéssel nézek le azokra, akik orrukig látva, vagy irigykedve elgáncsolták néhány becsületes, közérdekű tervemet. Keserűséggel és gúnnyal nézem csak a vissza és helyre nem pótolható mulasztásokat melyek nem rajtam multak... Az Erd. Tört. Adatokban nekem is lett volna egy kötetre való apró naplóm és emlékiratom, ,. önéletrajzom. Azonban most háború van s hiába csináljuk a terveket, mert .. inter arma silent Musae!"/82/ Kelemen Lajost tudományos munkájában zaklatták a gáncsoskodók és esetenként csak azért nem jelenhettek meg irásai, mert voltak akik nem kedvelték. Adakozó kedvét azonban gáncsoskodással nem szeghették. Bőséggel osztogatta hát tarsolyából a szellemieket, de ott találjuk nevét az Erdélyi Nemzeti Múzeum Könyvtárának ajándékozói között is. Csak 1942-ben például 128 kötet terjedelemben 79 müvet, 1 folyóiratot, 1 ősnyomtatványt, 87 aprónyomtatványt és 8 kéziratot ajándékozott a könyvtárnak./83/ Emellett még találkozhatunk nevével az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának gyarapítói /84/ és a Múzeum Érem és Régiségtárának adományozói /85/sorában. A Múzeum Növénytára is neki köszönhette, hogy anyagának újra leltározását elveszettnek hitt egykori leltárával megkönnyit428