Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Kálnoki Kis Tamás: Kelemen Lajos / 419–436. o.

Átnéztem az összehordott nagy anyagot 1700-ig. Délelőtt jártam a muzeumokat s 3 délelőttöm nagy részét megette egy-egy sztlőrinczi április járás, hol mind a háromszor üres házat találtam. ... Más két délelőttömet s 3 estémet Endes Miklósék vették igénybe Sándor Imre hagyatéka ügyében. Ez is nehéz eset volt. Rokonságom megtudva fennlétemet, elvárt oda is,3 délelőttöm 3 estém szakadt oda. Első napomat pedig, mivel uj cipóm feltörte volt a lábamat otthon kellett vesztegetnem. A várban csak kétszer jártam s a második alkalommal Hozzátok is készültem, de Pákey Lajossal 1/2 2-ig tartó megbeszélésem lekéstetett. Ugy tudtam, hogy csak a hónap végére érsz haza. Sajnálom, hogy nem találkoztunk."/67/ 57 éves volt, amikor nyugdíjazása először szóbakerült. A körülmények kényszerítő' hatása alatt és a 30-as évek leépitési kampánya miatt, a szivességmunkák megszakitását tervezte, mert mint irta "a sok életnehézség vagy 35000 lei adósságot rótt a fejemre. Ha eddig nem tudtam menekülni tőle, most ... még nehezebben tudok. "/68/ Kelemen Lajos leveleiben ritkán kért. Az a néhány eset, amely a most elólcerültekben mégis előfordult, jobbára csak arra vonatkozott, hogy azok révén kutatási megbízatásait alaposabb gonddal és mielőbb teljesíteni tudja. Minthogy sokszor közvetitővolt, például a megbízó Veress Endre és könyvtári, vagy levéltári kollégái között, olykor az elvégzett kutatás után esedékes munkadíj idolén történő megküldését szorgalmazta, vagy többször szerény lehetőségei szerint előlegezte. "Célszerűbbnek látnám — irta az egyik ilyen ügy kapcsán — ha 1-2000 leit leküldenél hozzám, hogy ebből a kész munkát mindig rögtön fizethessem... Nekem nincs miből előlegezní, s szegény embernek nagy dolog a készpénz."/69/ O maga — a feldolgozott levelekből erre lehet következtetni, — csak néhány esetben fordult adatokért máshoz. Ha nagyritkán mégis erre kényszerült — és konkrét tudomásunk csak egy Bécsben elvégezhető' cimerrajzolási esetről van — azt is bocsánatkérések közepette tette./70/ 1931 telén megfázott. "... még ma is erős hülésem utóbajával kínlódom, főleg erős köhögéssel."/^l/ Július közepén 8-10 napra Budapestre készült, nyáron pedig futófélben Kolozsvárról irta: "Holnap megyek pár napra Sepsiszentgyörgyre. Itt a Székely Múzeum levéltárát a P. Horváth anyagért átnézve gondolok Reád is ... pesti fölmenetelem befagyott. Erről máskor. Nyaram igen rosszul sok zaklatással kevés pihenéssel telt."/72/ Anyagi gondjai a fizetéselmaradások miatt újra súlyosakká váltak. "En elég jó beosztással élő ember voltam s nem tékozoltam soha, — mégis itt vagyok. "/73/ Kapkodás, gyötrelem volt minden perce, fáradt idegzettel nem neki való munkára nem vállalkozhatott. Levéltári kutatásokat tervezett Vargyason, Keresden, a Dániel és Bethlen családokhoz készülődött. Szabadságát töltötte ilyenkor 8-9 órás munkával. Kutatta a családi levéltárakat és levelesládákat és emlékezetében őrize meg az ilyenkor felszínre bukkant nagy értékű adatokat. A 32-es nyár ujabb kellemetlenségeket hozott, fogfájás kínozta, dobokai kutató munkáját a testét megtámadó kelések kezeltetése miatt kellett megszakitania. örömét legfeljebb abban lelhette, ha hónapos késéssel fizetéséhez jutott és ilyenkor, vagy más derűs óráiban, töltött káposzta kúrát kezdhetett./74/Alapjában véve mégis csak fáradt, elgyötört ember volt és a pénztelenség szabadságát is gyakran agyonütötte. Emellett még mindig ingyen kutatott, másokra pazarolta idejét, hosszú leveleket irt és nagy portókat fizetett. Ezenkívül gyakran kérték előadások tartására, iskolák, vendégek 427