Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Kálnoki Kis Tamás: Kelemen Lajos / 419–436. o.

érdeklődési köre határozta meg. Finom levélpapíron, levelezőlapon, az Erdélyi Múzeum-Egyesület feliratos irópapirján, blokk és füzetlapon, de szükség szerint még kutyanyelven is irt a hozzá fordulóknak: "... bocsánat a rósz Írásért, komisz levélpapírért .. ."/14/ vagy másutt " .. .Bocsánat, hogy e kutyanyelvre irok csak, de sietvén nem kerestem elő rendes levélpapirost"/!5/mentegette magát. Kék, barna, fekete, olykor lila tintával, vagy ceruzával jellegzetesen irt. A levélírás időpontját, a napi dátumon tul, az óra megjelölésével is mindig pontosan rögzítette. Többször említette, hogy a cenzúra és postai viszonyok miatt válaszolt "sürün teleirott levelezőn"/16/. A válaszlevelekkel azonban gyakran megkésett és ilyenkor mentegette magát: "... bocsáss meg ezért a rettenetes ázsiai késésért, mely sok dolgomban végzetszerűen kísér, de csak most jutok a válaszra."/17/ Levelei "irodalmi becsü"-ek /18/ és találóak Veress Endre azon megállapításai is, hogy alapos tájékoztatást nyújtanak Magyarországnak az akkor még ismeretlen erdélyi "irodalmi és társadalmi viszonyokról" ./19/Kelemen Lajos szenvedélyes levélíró volt. Nemcsak a szónak mennyiségi értelmében, amelyre korábban már utaltunk és amelynek önmaga legmegbízhatóbb forrása, amikor megírta azt is, hogy: "... levelezésem havonta 150 — 200 leit visz el ..." /20/ vagy 1934-ben, hogy "... hiszen csak augusztusban 49 levelet és levelezőt kaptam, mely 5 névnapi üdvözleten kívül mind választ kivánt. Az idéni bélyegköltségem már tul van 1500 lein.. ,"/21/, de sokkal inkább abban az értelemben amikor a miliő, a kolozsvári szűkebb környezete, a helyi levéltári-, könyvtári- oktatási- és kulturális viszonyok, vagy éppen a napi politika váltottak ki belőle érzelmeket. Mindez azt mutatja, hogy Kelemen Lajos egyszerű volt és természetes. A hangsúlyt leveleiben mondanivalója lényegére, nem pedig a külsőségekre helyezte. Életéről, leveleiben is olvashatunk, bár nem tudatos tájékoztatások, vagy direkt módon irt vallomások ezek. Sokkal inkább függvényei kutatási beszámolóinak. Életeseményei általában akkor kerültek levélpapírra, amikor meghatározták azt, hogy milyen módon és körülmények között, vagy például miért és mennyi idő alatt tudott eleget tenni a rá hárított feladatoknak. Szükség szerint ilyenkor írnia kellett magáról is. "... a portól nagyon kímélnem kell magam ... betegségem igen komoly ..." /22/ "... a könyvtár — irta másutt Veress Endrének — februárius végéig a koszén teljes hiánya miatt be van zárva. Naponta 1/2 10-től 10-ig be lehet ugyan oda az alkalmazottaknak nézni, de hogy milyen világ van ott arra jellemző', hogy az irodámban a tinta csaknem befagyott, künn 25° hideg volt s ott 2 hét óta nincs fűtés. Egyszer félórát ültem benn a tisztviselői dolgozóban nagykabáttal és föltett kalappal ... de ugy megfáztam és meghűltem, hogy többet nem mertem bemenni. Semmit sem Ígérhetek, mert hüléses lábakkal és zsábával nekem is felette koczkázatos most jégverem szerű helyiségben dolgozni, s ha Ígérem, akkor szokott pechemmel biztos nem teljesíthetem amit szeretnék. De mindent elkövetek, hogy az ügy sikerüljön. Egy heti türelmet kérek csak."/23/ "... én a tegnap este jöttem ki a kórházból, hol vakbélmütét után 8 napig feküdtem" ./24/A róla megjelent írások/25/alapján tudjuk, 420 v