Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Kálnoki Kis Tamás: Kelemen Lajos / 419–436. o.

hogy életét nem a látványos fordulatok jellemezték. Ebben a vonatkozásban szerény, átlagéletet élt. A szép napokat, olykor azonban csak a kellemesebb órákat, gyakran váltották fel családi életének tragédiái és egyéni csalódásai. Ugy tűnik, magányos szomorúságban mondott le a hétköznapi élvezetekről, kényelméről. "A nyáron el kellett költöznöm régi jó lakásomról — panaszkodott — mert a házat eladták, s a házbért havi 900 leivel emelték. Mostani lakásom: Calea Motilor Nr.ló. (majdnem szemben a megyeházzál"/26/. Ez időben nyilvánvalóan nemcsak a téli időjárás okozta nyomasztó hangulatában irta levelét "... lucskos, egész napi havazás utáni barlanglakói magányban"/27/ és jelentette ki később és másutt leplezetlen, őszinte keserűséggel, hogy "Nem mulatoztam, nem tartottam szeretőket, nem öltözködtem, semmi szenvedélyem nem voltszakomon kivül snem tudtam egy sirkőre valót gyűjteni szülőim, feleségem és gyermekem emlékére egész é

Ietemben."/28/De jóval az átlag fölé emelkedett a történetkutatás, a levéltári gyűjtő- és anyagmentő munka területén, elsősorban "kivételes önzetlenség"-ével/29/és azzal, hogy nem törekedett minden idegszálával, — mint e területen általában szokás volt, — a nagy mü elkészítésére. Életcélja, — a levéltár szeretetéből adódott, — a történeti értékű iratok összegyűjtése, gondos megőrzése és rendezése, továbbá azok illetékes kezekbe való juttatása, a jószivü adakozás volt. Csak maradék energiáját forditotta egyéni történetírói ambícióira. "Az én életem a mások ügyének szolgálatában aprózódott és veszett el. Utánam azért marad nevem alatt oly kevés ... Minden ugy jött, kéretlenül s váratlanul. Valamit én is dolgoztam azért, ha kilóra nem is sokat."/30/ Tagadhatatlan azonban, hogy mindenben nagy szerepet játszottak a körülmények; Kelemen Lajos 1877. szeptember 30-án, Kelemen Miklós és Csomoss Janka második gyermekeként, Marosvásárhelyen született. A kitűnő szellemi képességű fiút apja tanította meg írni és olvasni, majd 1886-tól a marosvásárhelyi református kollégium elemi iskolájának második osztályos tanulója lett. Ebben a kollégiumban érettségizett 1896-ban. Feljegyezték róla, hogy állítólag "már kis gyermek korában felmászik a szülői ház padlására, ahol sok régi iratot talál, s ösztönösen kezdi azokat böngészni."/31/A kezébe kerülő családi levelek olvasgatását történelmi érdeklődéssé azonban nála Koncz József és Szádeczky Lajos tanára? formálták. Figyelmét korán anyai nagyapjának, az egykori 48-as honvédnak szines elbeszélései, Orbán Balázs, Kőváry László, Jakab Elek és mások történeti munkái kötötték le. Érettségi után a kolozsvári egyetemen történelmet és földrajzot tanult. Egyetemi tanulmányainak ideje alatt szülei súlyos gondjai miatt nevelősködéssel tartotta fenn magát. Itt, az egyetemen ismerkedett meg "a hozzá sokban hasonló, nemeslekü Dr. Gergely Samu egyet.rk.tanárral, akinél csekély díjazásért okleveleket kezdett másolgatni ."/32/ Ez az ismeretség később bensőséges barátsággá fejlődött. Közben mélyült tudása a diplomatikában és szilárdult benne a levéltári anyag felhasználásához szük421