Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Jenei Károly: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szerepe a nagyipar kialakításában és fejlődésében, 1868–1944 / 415–418. o.

A salgótarjáni iparvidék másik nagy vas- és gépipari vállalatát a BudapestSalgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt salgótarjáni gyárát 1894-ben három helybeli kereskedő'alapította. A vállalkozók tőkeszegénysége azonban nem tette lehetővé a gyár fejlesztését, üzemüket ezért eladták a budapesti Hirsch és Frank Gépgyárnak, mely később Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt néven a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltsége lett. A salgótarjáni gépgyár fótcént különböző' tipusu tűzhely és kályha gyártmányaival az egész országban ismertté tette a nevét. A XIX. század utolsó évtizedében két nagy üvegipari vállalat telepedett meg a salgótarjáni iparvidéken. A palackgyárat 1892-ben az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt alapította. A gyár elsőnek vezette be Magyarországon a palackgyártást. Gyártmányainak köre kezdetben sötétzöld és barna palackokra, valamint sörös korsókra és konzerves üvegekre korlátozott. A zagyvapálfalvai tábla üveggyárat 1894ben Schwartz Adolf és Fiai budapesti üvegnagykereskedő helyezte üzembe. Mig a palackgyára helyben rendelkezésre álló kvarchomok és aránylag olcsó barnaszén birtokában nyereségesen dolgozott, a táblaüveggyár a nyersanyag hiánya és az osztrák üveggyárak éles versenye miatt többször kénytelen volt üzemét szüneteltetni. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nak a szerepe az ipar kenyerének, a szénnek a kitermelésében a századfordulótól kezdve egyre döntőbb lett. A vállalat szénbányászatát állandóan fejlesztette, a bányák műszaki berendezéseit tökéletesítette, sodronykötélp'ályákat, szénosztályozókat helyezett üzembe, a gőzgépek helyett pedig mindenütt áttért az elektromos energia alkalmazására. Salgótarján közelében 1912-ben erőmüvet létesített. A fejlesztés eredményeként a széntermelés évenként elérte a 10 millió q-t. Csak az első világháború idézett elő a széntermelésben komoly nehézségeket a munkaerő', az üzemanyag és szállitóesz közök hiánya következtében. De a vállalat még ilyen körülmények között is tartani tudta a kialakult termelési szintet. Viszont komoly hátrányt jelentett, hogy a bányamüvelés korszerűsítésére, fejlesztésére a háborús évek alatt nem nyilt lehetőség. A beruházások az első Magyar Tanácsköztársaság leverését követőellenforradalmi korszak első éveiben sem indulhattak meg, mert a bányák 1919 őszétől kezdve katonai igazgatás és ellenőrzés alatt álltak. Csak ennek megszűnte után kezdhette meg a társulat a bányamüvelés korszerűsítését. A vállalat fő üzletágának továbbra is a szénbányászatot tekintette. Ezért növekvő intenzitással folytatta a nógrádi, dorogi-esztergomi és Tolna megyei szénmedence feltárását és szénterületeinek gyarapítását. Geológusai Heves megyében, Gyöngyösvisonta község határában nagy kiterjedésű lignitmezőt fedeztek fel, melynek értékesítésére napjainkban épült fel a Gagarin Hőerómü. A vállalat 1921-ben szoros érdekközösségbe lépett a Rimamurány-Salgótarjáni Vasművel. Majd érdekkörébe vonta az Egyesült Tégla és Cementgyár Rt-t. Résztvett az Ipari Robbanóanyaggyár Rt alapításában, mely főként bányagyutacsok gyártására rendezkedett be. Dorogon karbidgyárat állitott fel és megszerezte a Magyar Kerámiai Gyár Rt részvénytöbbségét. Leányvállalata az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt utján megvásárolta Veszprém megyében Magyarország legnagyobb lignittelepével rendelkező'várpalotai Unió Bányászati és Ipar Rt-t. Ennek területén létesült a felszabadulás után az Inotai Hőerómü. Szénjogokat szerzett a pécsi szénmedencében is, de terjeszkedésének itt gátat emelt a Komlói Állami Kőszénbánya Vállalat és a Dunagözhajózási Társaság pécsi bányái.