Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Egey Tibor: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi iskolánkívüli népművelési bizottsága, 1923–1945 / 323–351. o.

ebben az esetben is, ha a népművelési előadásra az adott községben nem kerülne sor, mert a pénzből filmet, diapozitiveket, könyveket, stb. vásárolnak majd. A megyei népművelési titkárnak Agorasztó hivatali helyiséget biztosit. Nikelszky Zoltán hivatalával a vármegyei tanfelügyelőség épületéből átköltözik a megyeházára. A Faluszövetség megalakulása után (38) érzékelhető', hogy az Elnökség helyi bizottságai segítségével hogyan próbálja a gazdaköröket, főleg azok könyvtárait a népkönyvtárak mellett - nem is sikertelenül - irányítása alá vonni.(39) Az 1928-ban megjelent évkönyv tanúsága szerint az alispáni szigor nem maradt hatástalan. A gyakorlatban négy népművelési forma bontakozott ki: az analfabéta tanfolyamok, az elemi és az általános ismereteket nyújtó tanfolyamok, és a népies ismeretterjesztő' előadások formarendszere.(40) A vármegyei Testnevelési Bizottság megalakulása után a leventéket sokszor erőszakos eszközökkel kényszeritették a különböző tanfolyamok látogatására. A kényszernek néha tragikus következményei is voltak.(41) Az öntevékeny művészeti élet megnyilvánulásaival az első két évben még csak itt-ott találkozunk (amatőr színjátszás, képzőművészeti kör, ének- és zenekarok, stb.) Ezeknek a csoportoknak, együtteseknek a léte, tevékenysége - éppen mert kevés volt belőlük - ebben az időszakban nem volt jelentős. A Bizottság munkáját természetesen több miniszteri rendelet, módszertani útmutató formanyomtatvány is segítette. (42) A jelek ezt mutatják, mindkét fél elégedett a másikkal - a vármegye nem is sUrgeti szabályrendelete végső jóváhagyását, hanem, mert ellene óvás nem érkezett, élve még meglévő jogkörével, azt hallgatólagosan életbe lépteti. A VKM és a Bizottság közötti viszony alakulását még két dolog befolyásolta. 1923 júliusában Klebelsberg szakértekezletet hivott össze, előkészítendő a népművelési törvényt. 1924-ben be is jelentette az országgyűlésen, hogy nemsokára leteszi a Ház asztalára törvénytervezetét. Ha ez bekövetkezik, és a törvény megszületik - uj helyzet áll elő. Szabályrendelete ügyében és egyébként is felesleges tehát a vármegyének állandóan interpellálni - ezt a megyeiek maguk tudták a legjobban. A minisztériumban a népművelési ügyeket kezdetben az elnöki lll/b osztályon megszervezett un. Iskolánkivüli Népművelési Központ intézte. Ennek az élére 1923 őszén Névelős Gyula került. Hallatlan munkabírással, kitűnő szervező készséggel, nagy diplomáciai érzékkel rendelkező egyén volt.(44) Jó személyi kapcsolatot épített ki a vármegyék vezetőivel, igy Agorasztó Tivadarral és munkatársaival is. A megyeiek értésére tudta adni, hogy a VKM elsősorban abban érdekelt, hogy a népművelési munka a klebelsbergi elképzelések szerint folyjék, kellő, egyre fokozódó intenzitással. Ha ez a Bizottság működésével biztosított, a minisztérium hallgatólagosan elfogadja annak szervezeti felépítését. A Bizottság pedig, mint láttuk messzemenően eleget tett a követelményeknek. Névelős Gyula munkája sikerének könyvelhető el az is, hogy meg tudta osztani a megyéket, ugyanis nem mindegyik törvényhatóság választotta le bizottságát a tanfelügyelőségtől. A Tiszti Cim- és Névtár adatai mutatják, hogy több helyen a népművelési titkárt a királyi tanfelügyelőségek beosztott munkatársai között tartják nyilván. 330