Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.

Központ képviselőjét is. A Központ fenntarthatta magának a felszámolás jogát és ilyen esetben a cégbiróság felszámolóként a Pénzintézeti Központot volt kőteles kirendelni. Csőd elrendelése esetén a csödtömeggondnokot a Központ jelölte ki.(45) A Pénzintézeti Központnak felszámolásra irányuló jogkörét simán elfogadták, mert majdnem szórói-szóra az Országos Központi Hitelszövetkezetre vonatkozó 1898. évi törvény megfelelő' pontjait vette át és az a gyakorlatban már nagyon jól bevált. A Pénzintézeti Központ bankári tevékenységének megállapításánál a kormány kénytelen volt figyelembe venni a pénzintézetek autonómiára való törekvését. A szabadversenyes kapitalizmus eszméjének nemcsak a parlamenti ellenzék, hanem a kormánypártiak sorában is sok hive volt. Általánosan elterjedt az a nézet, hogy a túlzott szabályozás káros a gazdasági életre. A pénzügyminiszter munkájának nagyrészét az az útkeresés jelentette, amelyre a kompromisszum volt jellemző'. A fenti okok miatt kellett törölni a Központ feladata? közUl a betéti és a kiadott kölcsönök kamatlábainak meghatározását. Felemás megoldás született az uj intézmény hitelnyújtási jogkörének megállapításánál is. Hitelt ugyan csupán a bajba jutott intézeteknek adhatott, de kijelentették azt is, hogy "üzleti folytonosságának biztosítása érdekében tőkéjének egy korlátolt része erejéig pénzintézeteknek hitelt nyújthat" .(46) Hasonló a helyzet a 6.§.3. bekezdésével is, amely kimondja; "a Pénzintézeti Központ a tagjai sorába tartozó pénzintézetek pénzfeleslegeit az igazgatóság által megállapítandó feltételek mellett folyószámlán kamatozásra átveheti. Iparszerü betéti Üzletet a Pénzintézeti Központ nem folytat és betéti könyveket nem állit ki." A tagok által reá bizott pénz azonban betétté vált azzal, hogy kamatot fizetett érte és különböző' célokra felhasználta. Nem született döntés a Pénzintézeti Központ nyugdíjpénztárának kérdésében sem. Egyrészt azért, mert a Központ csak öt évre alakult és ilyen rövid időre nem lehetett nyugdíjpénztárát létesíteni, másrészt azért, mert a Pénzintézetek Országos Nyugdíj Egyesülete ellenezte létrehozását. Az 1910-ben alakult Nyugdíj Egyesület 407 vidéki pénzintézetét fogott össze, amely ismerve a hazai intézetek nagy számát, elég kevésnek mondható. Az igény megvolt egy uj, a pénzintézetek szélesebb körét összefogó nyugdíjintézetre. A Pénzintézeti Központnak, mint központi banknak a létrehozása a hiányosságok ellenére nagyon jelentős volt. Ugyanis nem csupán a pénzintézetek irányítását vállalta magára, hanem a hitelszükségletnek megfelelően az ország pénzügyi egyensúlyát is igyekezett megteremteni. Az államháztartás szempontjából nagyon lényeges körülmény volt az, hogy a pénzügyminiszternek a hiányzó nemzeti bankot pótló intézet állt rendelkezésére. A meggyengült pénzintézetek állami segélyezését korábban egy szindikátus végezte. A szindikátus rendelkezésére alacsony kamattal betéteket bocsájtottak, amelyeket az államsegélyért folyamodóknak adtak át. A Pénzintézeti Központ szervezett formában hajtotta ezt végre, de nemcsak az volt a feladata, hogy a kérelmezőknek segítsen, hanem ő maga is megállapithatta a rászorultak körét. Hatékonyságát növelte, hogy már az indulásnál 25 millió koronát tudott 302