Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.

ellen. Erre már külföldi példát is találtak. Németországban 1904-ben államilag az alábbiak szerint módositották a PREUSSISCHE STAATSBANK (Seehandlung) feladatait: a mind hatalmasabbá váló finánctólce fellépésével szemben az állam pénzügyi politikájának érdekeit képviselje; az intézet összekötő' kapocs legyen az állam és a bankok között.(40) A nagybankok körében aggodalmat okozott a Pénzintézeti Központ terve. Nagyon sok kisebb pénzintézet függött teljes mértékben a nagybankoktól, mert hiteligényét csak ezeknél tudta kielégíteni és a kapcsolat felmondása esetén fizetésképtelenné vált volna. Egy állami hitelbank olcsó hitelével lényegesen csökkenthétté volna a hét nagy-bqnknak a kis pénzintézetekre gyakorolt befolyását. A pénzügyminiszter azonban a háború miatt nem akart szembe kerülni a nagybankokkal. Először azt kivánta elérni, hogy minden kis pénzintézet lépjen be a Pénzintézeti Központba és csak azután kivánta rendezni véglegesen a nagybankokhoz füződő viszonyát. Ezért a Központ üzletkörét ugy határozták meg, hogy ne legyen versenytársa a pénzintézeteknek és csak gazdasági nehézségek esetén fejtse ki tevékenységét. Hitelt a tagok kaphattak, de csak olyan rendkívüli időben és körülmények között, amikor rendes hitelforrás által hitelszükségletük kielégítése akadályba ütközött.(41) Magánszemélyeknek a Pénzintézeti Központ hitelt nem adhatott. Iparvállalatok alapításával, érdekeltségvállalással, ingatlanok vásárlásával nem foglalkozhatott. Ezeket a feladatokat csak átmenetileg és csak akkor láthatta el, ha az pénzintézetek felszámolásánál vált szükségessé.(42) A belföldi hitelnyújtásnak ilyen szűk körre szorítása egy ujabb problémát vetett fel. Mit csináljon a Központ, a rendelkezésére álló pénztartalékkal? A probléma megoldására ugyanazt az utat választották, mint korábban Wekerle Sándor és Lukács László, akik a pénzügyminisztérium nagy pénztári készleteit az államháztartás egyensúlyban tartása érdekében alacsony kamat mellett kiadták a nagybankoknak. Az utóbbiak azután a pénzt Ausztriában helyezték el és pénzszűke idején az ország rendelkezésére bocsájtották. (43) Lényegében a Pénzintézeti Központ is ezt a célt tűzte maga elé azzal a változtatással, hogy őmaga kivánta a külföldi pénzkihelyezést elvégezni. Pénzbőség esetén olyan követeléseket kívánt szerezni az ország részére, amely pénzhiány esetére megfelelő' tartalékot jelentett volna. Az országgyűlési képviseló1< agrárius csoportját is meg kellett nyerni a tervnek. A próbálkozás ugy járt sikerrel, hogy a Központ vállalta, amikor a kötelékébe tartozó pénzintézeteknek nem kell hitelt nyújtani, köteles a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége és az Országos Központi Hitelszövetkezet kötvényeiből a pénzügyminiszter által meghatározott mennyiséget fel vásárolni. (44) Ezzel lényegesen hozzá tudott járulni a falusi hiteligények kielégítéséhez is. A Pénzintézeti Központ fontos feladatai közé tartozott a pénzintézetek fúziójának és felszámolásának lebonyolítása. A Pénzintézeti Központhoz csatlakozó intézetek esetleges felszámolását a Központ által kirendelt személy végezte el. A csődbiróság köteles volt megidézni tárgyalásaira a Pénzintézeti 301