Levéltári Szemle, 24. (1974)
Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.
A. A gyenge pénzintézetek támogatása, a Pénzintézeti Központ banktevékenysége Először azokkal a feladatokkal foglalkozunk, amelyek a Pénzintézeti Központot - a meggyengült pénzintézetek támogatása érdekében - a magyar pénzintézetek központi bankjává avatták. Ahhoz, hogy ezt a feladatot a Pénzintézeti Központ el tudja látni, jelentós nagyságú tökére volt szüksége. Az alaptőkét kétfajta üzletrész eladásával teremtette elő. Az "A" sorozatú üzletrészeket, amelyeknek számát nem határozták meg, a tagok vásárolták meg, alaptőkéjüknek minden 250 ezer koronája után egy-egy üzletrész formájában. A "B" sorozatú 100 millió korona értékben kibocsájtott üzletrészeket az állam vásárolta meg. Egy üzletrész névértéke - mindkét esetben - 4 ezer korona volt. (37) A két üzletrész-sorozatból származó tőke nagysága lényegesen eltért egymástól. 1916-ban az "A" üzletrészek első részletéből származó tőke alig haladta meg a 3 millió koronát, a "B" üzletrészekből pedig mind a 100 millió koronát átvette az állam. (Az "A" üzletrészek a teljes befizetés után 31 millió koronát biztosítottak.) (38) Az alaptőkéhez való hozzájáruláson kivül az állam 25 millió korona veszteségalapot biztosított az intézet részére. Ilyen nagy összegű veszteségalap létesítését az tette szükségessé, hogy a háború nagyon meggyengítette a pénzintézeteket, ezért a moratórium megszüntetése után csak állami támogatással lehetett a kis pénzintézeteket megmenteni a bukástól. A parlamenti ellenzék kifogásolta azt, hogy a kormány a háború alatt 125 millió koronát fordít a pénzintézetek megsegítésére és nem a lakosság szociális problémáit igyekszik megoldani. Kérdőre vonták a pénzügyminisztert, honnan teremtették elő ezt a nagy összeget. Teleszky János válaszában megnyugtatta az ellenzéket, hogy a Pénzintézeti Központ támogatása nem a költségvetést terhelte, hanem a hadikölcsönt.(39) A hadikölcsön jegyzésével ugyanis sokkal jobb eredményt értek el, mint ahogyan azt várták és ebben nagy szerepük volt a pénzintézeteknek. Nagyon sok intézet azért gyengült meg anyagilag, mert a hadikölcsönök jegyzése erejét meghaladó feladatot rótt rá. A Pénzintézeti Központ állam? támogatása végül is nem volt egyéb, mint a hazai pénzintézetek erőfeszítéseiből származó állami bevétel egy részének visszajuttatása. A Pénzintézeti Központ segélyező funkcióját a világháború hatása helyezte előtérbe, de legalább ilyen fontos volt a háború utáni hiteligények kielégítése is. Számítani kellett arra, hogy a háború befejezése után pénzhiány lesz, mert a külföldi pénzforrások el lesznek zárva az ország elől. A hiteligények kielégítését a hazai pénzintézetek csak ugy tudják fedezni, ha megerősödnek és a Pénzintézeti Központ mint hitelforrás segiti őket. A "beteg" pénzintézetek felszámolása után a Központ mint hitelforrás játszhat lényeges szerepet. A parlamenti ellenzék is azt kivánta, hogy az uj intézmény mögött egy nagyszabású állami hitelbank jöjjön létre, amely fellép a nagybankok térhóditása 300
