Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.

folyt hanem csak egyes részkérdésekről. Ennek köszönhető', hogy az Apponyi Albert vezette ellenzék célját nem tudta megvalósítani. A részletkérdésekről kibontakozó vita nagyon hosszú ideig tartott. Az alapítási tervezetet általánosságban csak 1916. január 11-én fogadták el, a törvényjavaslat részletes tárgyalása pedig 1916. január 19-én fejeződött be. Az országgyűlés 1916. január 20-án fogadta el harmadik olvasásban és küldte át a főrendi háznak.(34) A főrendi ház rövid tárgyalás után 1916. február 25-én elfogadta és a király március 4-én szentesitette a törvényt. 1916. március 8-án hirdették ki és mint az 1916. évi 14. törvénycikket iktatták be az ország törvényei közé. A pénzügyminiszter 1916. március 21-én tette közzé felhívását, amely a Pénzintézeti Központba való belépésre szólította fel a pénzintézeteket. A Pénzintézeti Központot a Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége népszerűsítette. Képviselői bejárták az országot és előadásokon ismertették az intézet feladatkörét. Munkájuk eredményességét mutatja, hogy az 1916. június 1-én tartott alakuló közgyűlésen 1261 pénzintézet jelent meg, mint alapitó tag.(35) A Pénzintézeti Központ létrehozása eseményeinek rövid áttekintése után áttérünk annak a vitának ismertetésére, amelynek eredményeképpen meghatározták az intézet feladatkörét. 3. A Pénzintézet? Központ feladatkörének meghatározása Teleszky János törvényjavaslatának indokolásában a Pénzintézeti Központ elé több feladatot tűzött, amelyek végeredményben két nagy csoportba oszthatók. Az első csoportot a háború alatt meggyengült pénzintézetek megsegítésére, illetve szükség esetén felszámolására, a másikat a pénzintézeti reform megvalósítására irányuló teendők alkották. A világháború okozta gazdasági torzulások hatására a két feladatkör nem egyforma súllyal esett latba. A háború következtében meggyengült pénzintézetek a Pénzintézeti Központ segélyező feladatát tekintették elsődlegesnek, mert számukra ez szinte létkérdés volt. Az egyre rosszabb gazdasági viszonyok között a pénzintézeti reform kérdése háttérbe szorult. Az országgyűlési ellenzék igyekezett kihasználni a kettősségből adódó lehetőségeket. Ugrón Gábor országgyűlési beszédében egyenesen károsnak tartotta, hogy a két különböző utón megvalósítható célt egy intézetre kivánják bízni.(36) A pénzügyminiszter azonban határozottan visszautasította tervezetének kettéhasitását, mivel tisztában volt azzal, hogy a pénzintézeti reform állami irányítással történő végrehajtásához a megerősödött pénzintézetek már nem járulnának hozzá. Az egész tervezet kompromisszumra épült, amelynek értelmében a háború miatt meggyengült és ezért állami támogatásban részesülő pénzintézetek elfogadják, hogy a reformot az állami érdekeknek megfelelően hajtsák végre. 299